Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
K. Csilléry Klára: Néhány adalék az ácsolt gabonás ládák középkori történetéhez
hatartó ládáról is valószínűnek látszik, hogy ácsolt láda lehetett. Felmerül ezzel a kérdés, hogy túl azon, hogy a ruhás, legalábbis a kelengyés ládákat nyilván díszítéssel volt szokás ellátni, volt-e valamilyen lényeges, a használók számára is szembetűnő különbség az eleve terménytárolásra szánt kisebb ácsolt ládáknak, illetve a különféle lakásbeli használatra előállított és bizonyára szintén nem túlságosan terjedelmes ácsolt ládáknak a megjelenésében? Amennyiben akadt ilyen, vajon miben rejlett az? A XIII— XV. századból jeles számban fennmaradt angliai ácsolt ládák közt egyaránt előfordul teljesen dísztelen és többkevesebb díszítménnyel ékes példány; ez a kétfeleség jellemzi az egyházi tulajdonban megőrződötteket is 9 — hozzátéve, hogy ez utóbbiak sorában természetesen eredetileg világi rendeltetésűek is lehetnek, így olyanok, melyekben az egyház területén biztonságba helyezett holmi rejlett. 10 Amennyire ismerem azonban, egyelőre nem történt kísérlet annak a meghatározására, hogy a fennmaradt korai — ám meglehetősen bizonytalanul datált 11 — ácsolt ládák közül egykor melyik milyen célra is készülhetett. 12 Más kérdés, hogy Alfric apát szójegyzékének az előbbiekben idézett adata vajon a kortársi parasztgazdaságokban használatos gabonás ácsolt ládára vonatkozhat-e? A jelek egyértelműen erre látszanak mutatni; arra tehát, hogy a szószedet idevágó szakasza összeállítójának valamely jobbágyparaszt földművelést szolgáló eszközkészlete lebegett a szeme előtt, nem pedig egy földesúri gazdaságé vagy akár szerzetesrendé. A helyes válaszadáshoz az ugyancsak Alfric apáttól megfogalmazott, angolszász értelmezésű latin társalgási gyakorlat kínál kulcsot. Ebben ugyanis különféle foglalkozások képviselői — így pásztor, vadász, halász, sóvágó, kereskedő, szűcs, pék, szakács — mondják el sorra munkálkodásuk lényegét, köztük is legelsőként a földműves, 13 akinek a szavaiból az is kiviláglik, hogy jobbágysorban el és akinek a tevékenységét a párbeszédben szerepeltetett bölcs az Isten szolgálata után a legfontosabbnak értékeli. 14 Alfric apát társalgási vezérfonala a hétköznapok jól ismert valóságának a leírásával kívánta bevezetni tanítványait a latin beszédbe. Az a felsorolás tehát, amelyet az ő szójegyzéke a „földművelő eszközeiről" ad — s amit, a középkori ilyenféle szószedetek gyakorlatától eltérő módon, itt is minden más szócsoport elé helyezett Alfric apát — közvetlen segédletül szolgálhatott a jobbágy földműves munkáját részletező latin nyelvű beszélgetéshez. Jobbágygazdaságra következtethető egyébként a szójegyzékben a földművelő eszközei közé sorolt olyan tárgyaknak az alapján is, mint a fúró és a kisfűrész, amelyek a szorosabban vett mezőgazdasági felszerelésbe nem tartoznak ugyan bele, ám jól beillenék egy lehetőleg önellátó parasztporta szerszámkészletébe. 15 Végül ugyancsak kisgazdaságra jellemzőnek látszik a szószedet minket most közelebbről érdeklő soraiban megjelenő cistella és arcula kifejezés is; ezekre a kicsinyítő kép9 Vö.: MAINWARING JOHNSTON, Philip 1907. 277—298. lap, VII—XV. tábla, 13— 24. ábra. Egyszerű, dísztelen XIII— XV. századi angol ácsolt ládákra lásd pl. : CESCINSKY, Herbert—GRIBBLE, Ernest R. 1922. II. 1., 9—11. kép. 10 Lásd pl.: EAMES, Penelope 1977. 110. 11 Vö.: EAMES, Penelope 1977. 138. 12 A középkori bútorok történetét tárgyaló munkák, így legújabban Penelope Eames, a középkori angol, francia és németalföldi bútoroknak szentelt kötetében, általában nem mennek túl korai időkig vissza. Eames azzal indokolja a XII. századdal való kezdést, hogy ez az a legkorábbi időszak, amikor már elegendő bizonyíték van, ami lehetővé teszi a románkori bútor fő jellemzőinek a megállapítását (EAMES, Penelope 1977. XL). 13 WEIGHT, Thomas— WÜLCKER, Richard Paul 1884. 90—91. 14 WEIGHT, Thomas— WÜLCKER, Richard Paul 1884. 99. 15 WEIGHT, Thomas— WÜLCKER, Richard Paul 1884. 106. 142
