Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
a csuklózsinór rögzítése lehetett, de nem kizárt, hogy az valamiféle rangjelző díszbojtot tartott. 47 Rendeltetésükben tehát azokkal a kis karikákkal állíthatók párhuzamba, amelyek legtöbbször ezüstveretes kardok markolatának közepén figyelhetők meg (Katalógus 5., 31., 51., 134., 147., 150., 171., 175.). Mivel a mandjelosi fegyver kivételével valamennyi kard keresztvasas, bízvást állíthatjuk a gyűrűs markolatvég és a keresztvas együttes alkalmazásának általánosságát. Egy másik körülmény is megerősíti a mandjelosi lelet „különállását". Nevezetesen arról van szó, hogy a kulcs alakú markolatfej bronzból készült. Ezért ez az unikális lelet nemcsak a markolatfej formáján, de annak anyagán keresztül is a legközvetlenebbül kapcsolódik az ugyancsak keresztvas nélküli IV—VI. századi dél-koreai 48 és más hasonló korú távol-keleti 49 kardokhoz. Ez a kapcsolat nemcsak a szóban forgó markolatú kardtípus kialakulásának színhelyét, „őshazáját" adja meg, de kronológiai értékű is, segítségével a mandjelosi kardot a kárpát-medencei avarok honfoglaló generációjához köthetjük. Persze a többi gyűrűs végű avar kardnak is megtaláljuk párhuzamait/előzményeit Dél-Korea IV—VI. századi emlékei ezek között: az Akio Ito rendszerezésében 2. típusúnak elnevezett kardok egy kivételével (Kyongju 100. sír) mindig egyéniek. 50 De megtalálhatók ezek a gyűrűs végződésű keresztvasas kardok az avarok Altaj hegység vidéki őshazájában is. A béreli 2. kurgán leletei között előforduló kard 51 а Ш— V. századból maradt fenn, abból az időből, amikor az avarok még ezen a vidéken éltek. E kardtípus avarok utáni belső-ázsiai továbbélését két lelet is bizonyítja. Az egyik a keresztvassal és P alakú tartófüllel felszerelt Lo-Yang-i (Kína, Honan tartomány) ezüstveretes kard 52 , a másik egy VI—VIII. századi türk kőszobor, illetve annak ábrázolása. 53 Ennek az litis felső folyásának vidékéről származó leletnek a megítélése azonban vitatott; ábrázolásról lévén szó nehéz egy fegyver kard avagy szablya mivoltát egyértelműen és biztonságosan meghatározni. Miután a szovjet kutatók közül többen szablyának tartották a hasonló markolattal ellátott perenscsepinói fegyvert 54 , a kőszobor publikálói is szablyának határozták meg a szóban forgó ábrázolást. A perescsepinói fegyverről újabban készített röngtenfelvételek azonban perdöntő módon igazolják annak egyenes pengéjű kard mivoltát. 55 Ezért, s mert gyűrűs markolatvégű szablyákat ez ideig nem ismerünk, valószínűleg az említett türk kőszobor fegyvere is kard lehetett. Többek között ezek a belső-ázsiai és távol-keleti párhuzamok is jelzik a szóban forgó markolattal felszerelt kardok kialakulásának színterét arra a vidékre, ahonnét az Európában 557/558-ban megjelenő avarság egyik fő komponense elindult nyugat felé; az említett kardfajta tehát belső-ázsiai hozomány. 56 Még a gyűrűs végűeknél is lényegesen ritkább a lapos gombban végződő markolat (Katalógus 119.). Ezek gyakran megtalálhatók egykorú germán kardokon 57 , de előfordulnak a Felső-Ob vidéki fegyverek közötti is, 58 elméletileg tehát ez is lehet belső-ázsiai örökség. Domborúan ívelódó a viszneki kard (Katalógus 180.) bronzból öntött peremes markolatgombja. Ez anyaga révén a mandjelosi/nagyolaszi, formája révén pedig talán a tiszavárkonyi 20. sírban talált kard (Katalógus 165.) markolatával rokonítható. Ez utóbbinál öntött bronzlemezből készített ívelt csónak alakú markolatgomb volt megfigyelhető. Az avar és a vele rokon típusú ázsiai kardokra jellemző, hogy a markolatvas alig valamivel keskenyebb a pengénél, a keresztvas nélküli példányoknál a markolattá szimmetrikus vagy aszimmetrikus szélesedéssel vált át a pengébe. 59 A markolattőnek ez a sajátos kialakítása 60 fontos szempont az avar kori germán kardok elkülönítésénél is. A népvándorlás kori germánok kardjain a markolatvasnál lényegesen szélesebb penge töve a markolat tövével szemből nézve általában derékszöget alkot. 61 273
