Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

KERESZTVAS Méretre, formára és anyagra való tekintet nélkül keresztvasnak nevezem azt a szerkezeti elemet, amely a markolattőre általában merőlegesen elhelyezve védelmezte a kardot tartó kezet. A korai avar kardok között 22 esetben találtam biztos adatot keresztvasra; 2 további esetben csak valószínűsíteni lehet annak meglétét. A keresztvasak osztályozásának alapján a felerősítés módja adta. A típus: A markolattőre ráhúzott keresztvasak. A/l. változat: a keresztvas kialakítása két pálcából történt (Katalógus 12., 173.). (11. kép 1.). A/2. változat:a keresztvas kialakítása ovális vagy rombusz alakú lemezből (Katalógus 42., 71., 140.) vagy bronzöntvényből történt (Katalógus 159.). (11. kép 2—5.). Feltehetően az A típusú keresztvasak valamelyik változatát képviseli még a Katalógus 118., 136., 167, 159. és 174. számú lelet is. В típus: a markolattőre rákovácsolt keresztvasak típusa. Valószínűleg önálló alcsoportot alkot a visegrádi lelet alapján elkülöníthető leletek köre. Ezeknél két darab téglalap keresztmetszetű, végein íves záródású lapos lemezből készítették a keresztvasat, a két különálló lemezt pedig melegen ráhajlították a markolattőre. A visegrádihoz hasonló keresztvasa lehetett még a Katalógus 15., 34., 64., 65., 100., 109., 127. sz. kardnak, valamint feltehetőleg a 160., 161. számúnak is. (11. kép 6—7.) Feltehetően ugyancsak В típusú markolattal szerelték fel a Katalógus 67., 155. és 170. kardokat is. Mivel a Katalógus 160. és 161. számú leletek nem fegyverek, hanem csak kardhoz tartozó függesztőveretek, tipológiai besorolásukat meg kell indokolni. Mind a két függesztőveret az ún. hármasívű tartófülek csoportjába tartozik. Ezek egy kivételével (Katalógus 120.) keresztvassal, mégpedig В típusú keresztvassal felszerelt kardokat tartottak, ezért véltem fenti típusbesorolásukat indokoltnak. Velük együtt az összes korai avar kard (193 db) 12,4%-a volt keresztvasas. Minthogy a 9 darab hármasívű függesztőfüles kardból 7, tehát 77,7% gyűrűs markolatvégű, valószínűleg ilyen lehetett a két említett darab is. Ezek szerint e keresztvasas kardokból (24 db) 16, vagyis 66% egyúttal gyűrűs markolatú fegyver is volt. Összefüggésüket lényegesen kevesebb lehet alapján már Csallány Dezső is felismerte 1939-ben. A keresztvasas kardokból 11 volt egyélű, 7 kétélű, 1 fokéles, 5 kardnál pedig nincs adatom a vágóélre. Feltétlenül megemlítendő tény az is, hogy a 13 В típusú keresztvasú kardból 10 nemesfém veretes fegyver volt: 7 arany-, 3 ezüstszereiékes. KARDPENGE Kézenfekvő, hogy a kardpengék felosztásának legfontosabb ismérve a vágóélek száma. Ez meghatározza a kardlap keresztmetszetét, kihatással van a kard méreteire s általában véve determinálja a kard típusát. Végső soron a vágóélek számából a kardot használó harcos vívómodorára is következtethetünk. A feldolgozott 193 korai avar kard közül 115-nek ismertem a vágóélét. Ebből 68 egyélű (59,1%). 46 kétélű (40%), 1 pedig fokáles (0,1%) volt. A kardpenge keresztmetszete a kétélűeknél rendszerint lapított lencse alakú, egy esetben (Visegrád, Duna-meder) egyenes vonalakkal határolt lapos nyolcszög. Egyélű kardoknál szintén legalább 274