Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

Kelta eredetű edények: ,,S" profilú tálak (kiv. 31—33. tip.). A mélyebb, behúzott peremű tálak (5—6a. tip.). Bikónikus tálak közül a 17—18. típus. A murgai korsónak és a körte alakú edényeknek is vannak kelta előzményeik. A fazekaknál pedig a behúzott nyakú bikónikus edények és a „leányfalui típus". Ezek az I—II. században mág használatos edények gyakran egy-két évszázados szünet után újra elterjednek a provinciában, a IV. században. Egyes típusok az egész provincia területén pl. behúzott peremű tálak, körte alakú edények stb. (ezek általában az I—IV századig használatos formák), mások viszont csak a provincia némely területén gyakoriak, pl. S profilú tálak, murgai korsók, bikónikus tálak (ezeknél van két évszázados szünet). A formákon kívül ide tartozik a besimított díszítés is, melyből a III. században igen kevés található, a IV század utolsó harmadában viszont nagy tömegben tűnik fel ismét. E formák és díszítésmód IV századi feléledésében egyelőre nehéz eldönteni, hogy helyi kelta előzményeknek vagy új keletről jött hatásoknak volt-e nagyobb szerepük. Divatként terjednek el a IV században, igen széles körben, és többnyire kelta alaplakosságú területeken, pl. Pannónia, Alsó-Ausztria északi része, szarmaták, morva terület stb. Konkrét barbár néphez kötni ezt a kerámiát, sem a formákat, sem a díszítést nem lehet. Kora római eredet: Ide már sokkal több edény tartozik Leányfalun. Behúzott peremű, laposabb tálak (3—4., 7—8., 9—10.). Tagolt felső részű, mély tálak és a gyűrűs peremű tál (10a—15.). Bikónikus tál 16. típus,,,

Knickwandschüssel" (20—20a.). Vízszintesen kihajló peremű, kónikus falú mély tálak (37—44., 57. tip.), valamint a vízszintes peremű kis csészék és lapos tálak (45—65-ig). Dörzstálak (66—75.-ig) és a füstölőtál. Egy kora római, szélesebb előzménye a pohárnak is van, és a hombárok is visszavezethetők korábbi tárolőedényekre. Korsókon belül az egyfülű, szűk nyakú, gömbölyű vagy hengeres testű korsók vezethetők vissza korábbi fém- és üvegelőzményekre. A murgai típusnak is vannak kora római példányai. A kihajló peremű bögre- és fazéktípusok általános római formák, az osztott peremű edényeknek is vannak korábbi előzményei (34—37. tip.). A Leányfalun szokásos fazéktípus korábbi kétfülű edények késői változata (6—75. tip.), bár kelta előzményei is vannak. Ezek a típusok folyamatosan élnek a négy évszázadon keresztül, kivéve a fémedényeket .utánzó vízszintes peremű tálakat és egyfülű korsókat. Ezek a IV században divatként terjednek el, igen széles körben. A drágább díszítményeket pótolták a mázas vagy besimított díszítésű edényekkel. A díszítésmódok közül a mázas kerámia tartozik ebbe a csoportba. Az I—II. században ugyancsak gyakori volt a római birodalomban, míg a IV században csak Raetiától keletre fordul elő, legtöbb Pannoniában. A fémedények utánzataként terjed el ismét. Pannoniában sok helyről műhelyt is ismerünk, ahol helyben gyártották. Kifejezetten barbár formák is előfordulnak a leányfalui anyagban, főleg kézzel formált kivitelben. Önmagában a kézzel formált kerámia nem jelenti barbár lakosság jelenlétét, inkább csak a lakosság ízlésbeli változásait tükrözi, mely valóban visszavezethető az egyre inkább elbarbárosodó katonaságra. Ezeket a különböző peremű kis bögréket és fazekakat, valamint kis csészéket etnikumhoz kötni nem lehet. Helyi műhelyek gyártották őket, sokféle változatban. A

IV. század második felétől válik egyre gyakoribbá. Van viszont néhány valóban barbár forma és díszítésmód is. Ezek Leányfalun valamennyien germán, főleg a szomszédos quadokhoz köthető hatást tükröznek. Ilyen a bikónikus 22. táltípus, X alakban bevagdosott díszítéssel. A 25. és 3. fazékktípus, utóbbinak peremét benyomkodások díszítik. A szomszédos quadoknál is feltűnik, de elbai germán formára vezethető vissza a 21. típusú bikónikus tál, alján ferde hornyolással, valamint az ún. ,,szvéb" fazekak. Korai, I—II. századi germán előzményekhez köthető a behúzott peremű, 2. típusú kis csésze is. A besimított díszítésű, korongolt 17—19. típusú, bikónikus tálak eredete vitatott. A bikónikus 50