Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

edényforma már a kelta kerámiában feltűnik, majd a III—IV. században a Marosszentanna— Cserayahov kultúra területén gyakori, az V. században pedig vezető formája a Duna-vidéki, idegen uralom alatt élő, római vagy szvéb lakosság kerámiájának. A leányfalui edények (17a—b.) sokkal inkább a kelta előzményekre hasonlítanak. így valószínűleg e leányfalui tálak a korábbi változatai, a morva területen csak az V. század 30-as éveiben, Ternitzben pedig az V. század végén feltűnő, élesebben bikónikus edényeknek. E késői darabokat ugyancsak besimítás díszíti, de morva területen van egy IV. század végi, bekarcolt díszítésű változata is a tálnak. Az etnikum, amely e táltípust használja, elég vegyes. Leányfalun valószínűleg még rómaiak, morva területen keleti gót hatásra a helybeli szvéb népesség, Ternitzben pedig már langobárd uralom alatt továbbélő rómaiak gyártják. Keleti gót sírból, az V. század utolsó haramadában Pannónia területén is feltűnik az edény pl. Kapolcs. Jellegzetes „foederati" vagyis keleti gót, hun, alán leletanyag nincs a leányfalui kerámiában. Az egyetlen, keleti-gótoknál is feltűnő edényforma a bikónikus tál, mint láttuk, kelta előzményekből is levezethető, egyébként is korábbi Leányfalun, mint a környező barbár kerámiában. A másik jellegzetes „foederati"-nak tartott leletanyag a murgai korsó, amely olyan „interregionális" forma, amely a IV század végétől kezdve egy évszázadon át használatos, az egész Kárpátmedencében. Egy időben, egyszerre több nép is használja (rómaiak, szarmaták, szvébek, keleti gótok stb.). Hasonló a helyzet a besimított díszítéssel is, mely általános divat lesz a IV—V században, egyszerre több népnél is. Pannonián belül római formákon alkalmazzák. Soproninak az a megállapítása, miszerint, ahol a simított, besimított és kézzel formált kerámia együtt fordul elő, ott foederati népesség található (1985: 51.), Leányfalu esetében nem alkalmazható., Ugyanis pont ott, ahol szerinte letelepítették őket és ahol valóban nagyon sok besimított kerámia fordul elő, nagyon kevés a kézzel formált kerámia és nem találunk barbár formákat sem. így pl. Leányfalun a kézzelformált csak 3 %, Pilismaróton mindössze 1—2 darab, pedig más lelőhelyeken ebben az időszakban több. Pl. Ács-Vaspuszta 8,5%, Intercisán 11% stb. Pilismaróton a már említett egy darab bikónikus tálon kívül, mely a quadokhoz köthető, nem találunk idegen edény formát. Valamennyi levezethető kelta, kora római előzményekből. A besimított kerámia feltűnése sem tehető itt pontosan 380-ra, mint azt Soproni állítja. A keleti gót—hun—alán foederati népesség szálláshelyét tehát jelenleg ez alapján a kerámia alapján nem tudjuk lokalizálni. Leányfalun valóban kimutatható barbár hatás, de ez sokkal inkább a szomszédos quadokhoz, semmint betelepített foederati népességhez köthető. Ilyen quad kerámiát, amely valószínűleg a szomszédos területről besorozott katonákhoz köthető, a limes mentén, főleg a Dunakanyarban több helyről is ismerünk, pl. Visegrád-Sibrik-domb, Dunabogdány, Pilismarót, Nógrádverőce stb.

203 Ugyanitt Bóna a IV század végén egy új langobárd csoportot feltételez (1963: 298—.). Ezt Leányfalun két elbai germán edényformával támaszthatjuk alá, bár ezeket az edényeket a quadoktól is átvehették. A Leányfalun előkerült kerámiaanyag helybeli műhely gyártmánya. Bár kemence eddig még nem került elő, rontott töredék igen sok van. A helyi műhely meglétét igen sok, csak Leányfalura jellemző sajátosság is igazolja. Ezt mind a formákban, mind a díszítésben kimutatható. Igen sok az egyedi, vagy máshol ritka forma, melyekből egész készleteket gyártott a műhely. Egyes típusok aránya nagyon nagy, míg más, késő római telepeken gyakori formák ritkán fordulnak elő. A díszítésben leggyakoribb a bekarcolt hullámvonal, melyet benyomkodott pontsorokkal, fogaskarcolással stb. kombinálnak. A műhely jellemző felületkidolgozási módszere az erős, bordaszerű korongolásnyom, illetve az edény alján a seprűs díszítés (bikónikus tálak, „leányfalui fazéktípus"). Igen gyakori a besimítás is, melynek technikája alapján öt csoportot különíthetünk el. Fő motívum a rácsminta és a háromszög. A töredékek anyaga is elég egységes. Főleg keményre égetett, homokkal soványított, jól iszapolt. Egy kisebb csoport felülete érdes, sóderrel soványított anyagú. A rosszabb kidolgozású, kavicsos anyag ritka. Színűk szürke, vörösesszüre, barnásvörös. A máz színe is elég egységesen zöld, ritkábban zöl51