Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

A szokásos késő római tálforma (behúzott peremű tál, dörzstál) kevés van Leányfalun. A behúzott peremű tálak fele mázas kivitelben készült. Előfordul még egy kónikus aljú mély táltípus, tagolt felső résszel (10a—14. tip.) vagy vízszintes peremmel, pl. 57. tip. Mindkettő visszavezethető a kora római kerámiára. A korsókat formájuk alapján három csoportra oszthatjuk. Ebből az első két nagyobb csoportot már Alföldi is felismerte. I. Szűk nyakú, általában egyfülú edények, melyeken belül forma szerint további két csoport különíthető el. Az egyikbe gömbölyű testű, vállban szélesedő, vagy tojás alakú edények tartoznak, pl. 15., 29., 30—32. tip., besimított 12. tip. (A 29. típus két fülű.) A másiknak a teste hengeres, 1. 9., 21., 33. tip. Peremük általában kétféle szokott lenni. Tölcséres pl. 18—21. típusok, vagy egyenesen álló, osztott perem, pl. 17—17a. tip. Ehhez Leányfalun még egy harmadik peremkiképzés is járul, a galléros, ,,murgai" perem, pl. 7., 9. és az egyedi formájú 22. tip. Főleg mázas és besimított kivitelben készül. Az ép edényeken kívül még több bekarcolt díszítésű mázas (42/1—2. ,5.), illetve^besimított díszítésű töredék tartozik ide, pl. 5., 6a., 7, 13., 20. stb. A forma kora római fém- és üvegelőzményekre vezethető vissza. A IV. század elejétől tűnik fel szürke, díszítetlen, majd mázas és a század végén besimított kivitelben. II. ,,Murgai" típusú korsó: Fő formája egy lefelé szélesedő nyakú, gömbölyű hasú típus, melynek karcsúbb és zömökebb változatai lehetnek (1—16. tip., 28. tip. és besimított 2. tip.). Mázas és besimított kivitelben is készül, de főleg a házikerámiához tartozik. Díszítése elég szabálytalan, bekarcolt hullámvonal az edény hasán. Antik forma. Eredete kelta előzményekre, vagy Pontus vidéki, keleti hatásra vezethető vissza. Pannoniában a IV. század végén tűnik fel újra, főleg besimított kivitelben. Ilyen nagy mennyiségben, mint Leányfalun elég kevés helyen fordul elő pl. Tokod, morva terület. III. Ide csak néhány ép edény és 3 peremtöredék sorolható (23—25., 27. tip. és besimított 1., 4., 23—24. tip.). Széles szájú, egy fülű korsók, ún. körte alakú edények. Főleg besimított díszítésűek, illetve az egyik mázas. Ez utóbbi a szokásos fazéktípus karcsúbb változata. A forma a IV. századi kerámia általános jellemzője, a század második felében már besimított függőleges vonalakkal díszítve tűnik fel. Pohár csak egy darab található Leányfalun (21. t.) Ritka forma, IV—VI. századi bizánci üvegpoharak kerámiautánzata. A bögre- és fazéktöredékeknek több mint a fele egy, Leányfalura jellemző típushoz tartozik. Ez a lefelé szélesedő nyakú, kiugró vállú, gömbölyű edény különböző peremkiképzéssel létezik (36—75. tip.). Anyaga alapján a házikerámiához tartozik, néha mázas, egy esetben besimított függőleges sávokkal díszített. Felületén a műhelyre jellemző erős, bordaszerű korongolásnyomok és simított, seprűs díszítés található. Egész készleteket gyártott belőle a műhely. Elterjedése egyes területekre korlátozódik, pl. Dunakanyar, Dél-Pannonia, ill. az V. században a morva terület. A forma kora római előzményekre vezethető vissza. A leányfalui anyagra jellemző még egy kihajló peremű, nyakán dupla hullámvonallal díszített bögretípus (22—23. t.). Ebből is egész készletet találunk. A többi edény a máshol is szokásos, kihajló peremű fazéktípusok közé sorolható be, ill. néhány egyedi típus is előfordul, pl. 5., 33. stb. A kézzel formált típusok között lép fel az ún. szvéb fazék. Elbai germán forma, de a szomszédos quadoknál is gyakori. A szokásos késő római kerámia mellett tehát Leányfalun igen sok egyedi, főleg erre a műhelyre jellemző edényforma is előfordul. Ezekből egész készleteket gyártott a műhely. A formák kelta, kora római, illetve barbár eredetre vezethetők vissza. 49