Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

ző fazéktípus a Pilismaróinál már tárgyalt behúzott nyakú bikónikus edény, melyből csak néhány darab van Leányfalun. Egyfülű, szűk nyakú korsó és a besimított kerámián belül murgai típus viszont előfordul a tábor anyagában, bár ez utóbbi sokkal kisebb mennyiségben, mint Leányfalun. A besimított kerámia késői használatátjelző, fényes fekete simítású edények a Grünewald által „C" csoportba sorolt kerámia jellemzői. Itt a leányfalui edényeknek gyakran a kora római előzménye is megtalálható pl. behúzott, ill. gyűrűs peremű tálak, egyfülű korsók stb. Az erőd anyagában V. századi kerámia is található, sőt még a 6. periódus barbár anyaga között is találunk római típusokat (Grünewald 1979: 10.). A mázas és besimított díszítés legalább annyira jellemző Carnuntumra, mint a leányfalui műhely anyagára. Grünewald a besimított kerámiát már idegen, a 380-ban betelepített ,,foederati" népességhez kapcsolja (akárcsak Pilismaróton Soproni), pedig ez a díszítés ugyanazokon a római edény formákon tűnik fel, melyeket a műhely anyagát vizsgálva le lehet vezetni a kora római anyagból is. 4. Hasonló korú műhely működött még a szomszédos Noricumban, Mauternben (Fríesinger 1981). Főleg szürke, korongolt kerámiát gyártott, homokos, finoman iszapolt anyagból. Fő formája a Leányfalun is megtalálható, tagolt felső részű, kónikus mély tál (Abb. 2/5., 8/13.), mely többnyire simított, besimított díszítéssel készült. A behúzott peremű tálak erre a műhelyre sem jellemzőek, bár néhány darab előfordul. A Leányfalun gyakori vízszintesen kihajló peremű tál itt elég ritka (Abb. 4/8.). Bekarcolt hullámvonal-díszítés is van, de ugyancsak nem jellemző, pl. Abb. 6/1—7. Dörzstál elég sok van (Abb. 9.). Gyakoriak az egyfülű, szűk nyakú korsók, osztott vagy tölcséres peremmel (Abb. 8/1—2., 12/8.). Díszítésük besimított, egyedi motívum is van (Abb. 4/8., 8/1—2.). A műhely anyagában igen sok a mázas kerámia (Abb. 7., 9.). Sőt a simított és mázas díszítést egy edényen belül is kombinálják (Abb. 7/3., 7/12.). Felületi díszítésként a bordaszerű korongolásnyom itt is előfordul. 5. A leányfalui bikónikus edényhez hasonló, de sokkal kónikusabb és valószínűleg későbbi darabokat gyártott a t e r n i t z i műhely (Friesinger 1981). Kora Friesinger szerint az V. század vége — VI. század első fele, bár a kemencetípus a IV. század végén — V. század elején jellemző a Dunavidéken (1981: 193— ). Soproni ez alapján korábbinak tartja a műhely anyagát (1985: 36., 20. jegyzet). A műhely vezető formája a bikónikus tál. Változatos peremmel és főleg besimított díszítéssel gyártják. Ez utóbbi hasonlít Leányfalura (az edény felső részén rácsminta), de itt a rácsminta mindig többszörös mély bordák között szerepel. Ezek a tálak a leányfalui edények későbbi, élesebben bikónikus változatát képviselik. Analógiáik langobárd környezetből kerülnek elő, így Friesinger VI. század eleji keltezése nem tekinthető későinek. Az edény alsó részén az erős korongolásnyom itt is feltűnik. A néhány más típusú edény között murgai peremet és behúzott peremű tálakat is találunk (Abb. 41/2—3., 5., 7—9.). Megtalálható itt még a mi kézzel formált 21. típusú, elbai germán eredetű bikónikus edényünknek a késői, VI. század eleji változata is, melyet Friesinger „thüringiai" csészének nevez (Abb. 43/5.— korongolt). A műhely anyagát langobárd uralom alatt élő késő római népesség használta. 6. Pannoniában ezenkívül természetesen még több késő római fazekasműhely működött. Valószínűleg minden nagyobb városban, táborban, sőt, mint láttuk, őrtornyokban is helyben gyártották a kerámiát, de a műhely eddig még nem került elő, pl. Intercisa, Savaria, Győr, Gorsium stb.

199 7. A dél-pannoniai, meglévő kemencével bizonyítható műhelyeket a mázas kerámiánál már tárgyaltuk. Néhány analógiát a leányfalui anyaghoz ezekben is találunk, pl. Neviodunumban a 18. mur46