Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

IV. Késő római fazekasműhelyek anyagának összehasonlítása Leányfaluval: Pannoniában területileg legközelebb Pilismarót-Malompatakon és Tokodon találunk ilyen késő római fazekasműhelyt. 1. Tokod: Legtöbb analógia ennek a műhelynek az anyagával mutatható ki. Koruk hasonló, Valentinianus uralkodása alatt, a 370-es évek elején kezdett ez a műhely is kerámiát gyártani. Használata viszont tovább tartott, egészen az V. század második feléig.

196 Itt főleg szemcsés anyagú, szürke házikerámia készült (76%), melynek formái és bekarcolt díszítése igen szoros hasonlóságot mutat a leányfalui edényekkel. Bár Leányfalun gyakran mázas vagy besimított kivitelben készültek ezek a típusok. Ilyen forma a „leányfalui fazéktípus", melyet tokodi típusnak is nevezhetnénk, mivel itt is a műhely vezető formáját alkotja (Lányi 1981: 75., 1. Typ.). Erősen bordázott felületük is hasonló. A másik gyakori edény forma a galléros peremű korsó (Lányi 1981:75., 2. Typ.). Bekarcolt díszítésük is hasonló, bár itt főleg a peremet díszítik. Mázas változata is van. A tálak jellemző típusa a Leányfalun is gyakori „S" profilú tál (77. XXIII—XXIV. Typ.). A vízszintes peremű tál kevesebb, mint Leányfalun, bár peremükön ugyanolyan benyomkodások és bekarcolt hullámvonalak találhatók. Ezek már mázasak (Bónis 1987:1/9—17., IX/1—4.; Lányi 1981: XXV tip.). A talpas tál is előfordul itt (Lányi 1981: 78., XXX. Typ.). Behúzott peremű tál itt is kevés van, de a dörzstálak a mázas kerámia nagy részét alkotják, ellentétben a Leányfalun található néhány darabbal (Lányi 1981: 78. XXVII. tip.; Bónis 1987: 18—). A kétfülű korsó típus és a csavart fül is megtalálható itt (Lányi 1981: Abb. 5/1—6.; Bónis 1987: Vm/ll.). A 17—18. típusú bikónikus tálakból is előfordul egy-egy darab (Lányi 1981: Abb. 7—8., Typ VH.). Tokodon szinte egyetlen díszítőmotívum a bekarcolt hullámvonal, besimítás igen kevés van. A besimított egyedi motívumok jelzik, hogy ezeket is helyben gyártották, pl. rombuszminta,

197 ami egy festett peremű tálon is feltűnik. (Bónis 1987:1/1.). Idegen, barbár formák nem jellemzők Tokodra, kézzel formált kerámia sincs sok. Az itt gyártott típusok a IV. század végi — V század eleji provinciális formákhoz tartoznak, jellegzetes helyi anyagból és díszítéssel. 2. Pilismarót-Malompatak: (Soproni 1978: Taf. 18—29.) Korát és alaprajzát tekintve a leányfaluihoz hasonló kísérőd. Két kemencéje a kerítésfal és az árok között került elő. Anyagának nagy része simított felülettel, ül. besimított díszítéssel készült (39,6%). Ezen belül igen változatos motívumok és kombinációk fordulnak elő: A műhely jellemzője a sávokba rendezett besimítás, főleg bikónikus, behúzott nyakú nagy fazekak és kisebb edények vállán (Soproni 1985: Taf. 1—3.). Ilyen bikónikus fazék néhány darab Leányfalun is található. Az anyag többi része a szokásos késő római házikerámiához tartozik. Ezen belül hasonlóság Leányfaluval a sok „S" profilú tál és vízszintesen kihajló peremű csésze. A műhely formái késő La Tene-tradíciókra, vagy kora római típusokra vezethetők vissza, idegen hatást csak egy kis bikónikus besimított tál tükröz (Tejral 1985: Abb. 2/2., 6.).

198 3. Carnuntum: Késő római fazekastelep itt se került elő, mégis az edények nagy száma, változatossága alapján biztosan volt itt műhely (Grünewald 1979). A leányfaluival közös típusok főleg a szokásos római házikerámiához tartoznak, pl. behúzott peremű tál, tagolt felső részű mély tálak, néhány vízszintes peremű tál. Ez utóbbiak szélén is feltűnik néha a benyomkodás, ami hullámvonallal együtt egy mázas korsón is szerepel (Taf. 65/1.). De a műhely anyagára nem jellemző ez a díszítés. Néhány ritka formához találunk itt analógiát, pl. Taf. 66/1. A Leányfalun szokásos fazéktípus, bikónikus és „S" profilú tálak nem kerültek itt elő. A jellem45