Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Tettamanti Sarolta: Újabb régészeti adatok Szentendre középkori településtörténetéhez

TETTAMANTI SAROLTA (Ferenczy Múzeum, Szentendre) ÚJABB RÉGÉSZETI ADATOK SZENTENDRE KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ 1986—87-ben és 1988—89-ben építkezési-átalakítási munkák során módunk volt — bár korlátozott mértékben — régészeti megfigyeléseket eszközölni Szentendre belvárosában, a Városháza (Városház tér 3.), a volt Járási Hivatal (jelenleg szintén a Városháza intézményei működnek benne, Rákóczi út 2.), valamint a Városház tér 4. sz. épület (időrendi sorrendben: tűzoltószertár, mentők, jelenleg üzletház) területén. Az első szakaszban a Városháza keleti, legrégebbi (XVIII. sz. eleji) szárnyának alaperősítési munkálatait végezték, mivel az 1920-as évekbeli udvari hozzáépítések miatt komoly statikai problémák merültek föl.

1 Nagyarányú földmunkák folytak — helyenként több mint 4 m mélységig — a folyosón, a hozzáépített rész földszinti és pincehelyiségeiben, a DK-i sarkon: a kazánház folyosóján és az udvaron. A folyosón

2 egy ÉK—DNy-i (É-tól К felé 48°) irányú falszakasz került elő 1988 decemberében. (1. kép 1.) Megmaradt falkoronája a folyosó járószintjétől 160 cm-rel lejjebb mutatkozott. A folyosó XVni. sz.-i járószintje 65 cm-rel följebb volt ennél. E minden bizonnyal középkori fal alapozásának teteje 230 cm, alja 310 cm mélyen volt látható. Megkaptuk a D-DNy-i belső sarkát s K-DK felé fordulását is egy rövid szakaszon. A fal szélessége: átlag 1 m. Összetétele: kisebb-nagyobb görgeteg kövekből áll, benne római kori tegulatöredékek is. A habarcs szürkésfehér, meszes, sóderes. Omladékrétege a falkorona fölött 40 cm vastag volt. Egy további falrészlet került elő az előbbitől 3,5 m-re ÉK felé. Szerkezete, jellege az előbbiéhez hasonló, de iránya (északtól kelet felé 61°), mélységadatai (falkorona 110 cm, alsó kősor alja 262 cm mélyen) mások. Csak az ÉNy-ra néző falsík volt látható, szélességét megállapítani nem tudtuk, nagyobb feltárásra nem volt lehetőség. (1. kép 2.) Mindkét falrészletnél jellemző volt, hogy a környezetükben kitermelt földből 160 cm mélységig újkori (XVni—

XX. sz.-i) leletanyag került elő. Ez az újkori töltés azért természetesen tartalmazott már középkori edénytöredékeket is.

3 E szinttől lejjebb, az egész folyosón kiásott legnagyobb mélységekig (átlag 330 cm) — bár újkori anyag már nem jött elő — a feltöltés teljesen keverten tartalmazta az elsősorban a XIV—XVI. századra keltezhető edénydarabokat, kevesebb XIII. századival együtt.

4 Az először leírt falszakasz sarkától DNy-ra 8 m-re, pinceszinten, a kazánház folyosóján, a pincefal áttörésekor, mögötte egy valószínűleg középkori fal ÉK-re néző síkja mutatkozott. (1. kép 3.) Környezetében XIII—XIV sz.-i leletanyag került elő.

5 Pontosan nem tudtuk megfigyelni, hogy e cserepek mennyire datálják a falat. 1989-ben a mentők épületében végzett átalakítások során az épület ÉK-i végén téglából épült don457