Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Tettamanti Sarolta: Újabb régészeti adatok Szentendre középkori településtörténetéhez
gaboltozatos ХУШ— XIX. sz.-i pincére bukkantak. Lejárata a Városház tér felől nyílott, majd derékszögben fordult a pince felé. Az első szakasz DNy-i falát egy 50 cm széles, valószínűleg középkori eredetű fal képezte, amelyet egészen a ház padlószintjéig meg tudtunk figyelni, viszont az alját nem. Anyaga: fehér, szabálytalan kőanyag, téglatöredékek, fehér, sóderes habarcs. (2. kép 1.) A pincébe tartó derékszögben forduló lejáró kiképzésekor egy 110 cm széles, ugyancsak középkorinak tűnő falat bontottak szét. Az átjáróboltozat tetején BO cm mélységtől lefelé és két oldalán jól láthatók voltak ennek maradványai, alul pedig a mélyebben fekvő pincébe „lépcsőként, küszöbként" szolgált a megmaradt rész. Szintén szabálytalan, kisebb-nagyobb kövekből, szürke, alig sóderes habarccsal épített fal ez. (2. kép 2—4.) A két tárgyalt fel egymással párhuzamos, irányuk: kelettől dél felé 28°-t tér el. (1. kép 4—5.) Középkori leletanyag e munkaterületen nem került elő. 1943-ban, 1949-ben és 1953-ban Sashegyi Sándor már fölfigyelt ezekre a jelenségekre, az ez években végzett átépítések kapcsán. 6 A tűzoltószertárnál több K—Ny-i irányú falat említ 1 m mélységben. Ezek a fent leírtakkal valószínűleg azonosak. A Városháza folyosója alatt húzódó falszakaszokhoz is kapcsolódnak az ő itteni korábbi megfigyelései: A Városháza DK-re néző oldalán, a fal mellett kis négyszögletes, boltíves építményt észlelt, amely mészkövekből, meszes habarccsal épült; egy, közelebbről meg nem jelölt helyen megfigyelte, hogy a Városháza említett fala korábbi épület romfalaira épült. E régi fal vegyes kőanyagból, meszes habarccsal készült. (1. kép 6., 3. kép) A Városháza keleti szárnya alatti dongaboltozatos pince, vagy egyes szakaszai, pl. az ÉK-i sarokhelyiség, lehetnek középkoriak. Falkutatás, feltárás szükséges. A Városháza DNy-ra néző oldala mentén ásott vízvezetékárok több, D felé húzódó falat metszett át. Sashegyi csak egyet ír le pontosan, az épület sarka közelében lévőt. Ez vegyes kóanyagú, római téglával, meszes habarccsal. (1. kép 7.) Sashegyi mind a három helyszínen végzett rétegmegfigyeléseket, gyűjtött leleteket, s ezek alapján a falakat a XIII—XIV. sz.-ra keltezi. Bár a leletek nincsenek meg, a maradványok középkori voltát nem vonjuk kétségbe. Ismereteink a Városháza alatt, falán kívül és a Mentőközpont alatt lévő épület(ek?)ről igen csekélyek. Alaprajzát, építési periódusait megállapítani nem tudjuk. A folyosó alatti két felszakasz maga is két építési időt mutat. Annyi azonban bizonyos, hogy a középkori település egyik jelentős épületegyütteséről van szó. Ezt bizonyítja a környékén előkerült nagy mennyiségű leletanyag, amelyet az alábbiakban ismertetünk a lehetőségek adta rétegmegfigyelésekkel együtt. A folyosó alatti falaktól 8 m-re É-ra, a 20-as években keletkezett toldaléképület két pincehelyiségében a földmunkák során régészeti leleteket tartalmazó beásások részletei bontakoztak ki. Csak a pince padlószintjén (a folyosótól 260 cm mélyen) figyelhettük meg őket, a felsőbb rétegek a pincék építésekor elpusztultak. A délebbi gödör ovális alakú lehetett. Fekete betöltése — kevés téglával, kővel — meglepően lazán elvált a tömör, sárga, márgás altalajtól. Alja: 410—440 cm mélyen. A belőle származó leletanyag а Х1П—XVI(XVIL?) századok közé keltezhető. 7 Zömét XV. sz.-i kerámia képezi. E gödörtől 1,5 m-re ÉK-re kezdődött — egy valószínűleg szintén ovális alakú — ívelt oldalú újabb gödör. Mérhető szélessége: 2,7 m. A két pince közötti közfel s a pincék oldalfalai nagy részét elpusztították. Alja: 380 cm mélyen. Betöltésének összetétele más, mint az előzőé: barna föld és köves omladék váltja egymást. A betöltésben emberi csontok is voltak, régész távollétében termelték ki sajnos őket, de az elmondás szerint valószínűleg inkább bedobált csontok lehettek, nem temetkezés. A régészeti anyagot a XIII—XVI. századok közé datáljuk, a cserepek többségükben XIV—XV. századiak. 8 Az elsőként leírt gödör DNy-i szomszédságában, a két pincéhez szóló lépcsőlejárat elbontása után, humuszban (260—320 cm között), s abból lemélyülő (465 cm-ig) beásásból XIII. sz.-i cserepeket gyűjtöttünk. 9 E középkori jelenségektől ÉNy-ra 3 m-re a 60 cm vastag humusz már csak római kori (pontosabban a II. sz. vége — Ш. sz. eleje közé keltezhető) leleteket tartalmazott, valamint egy késő bronzkori töredéket. 10 458
