Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

Lelőhely tál pohár korsó bögre-fazék típusba sorolható db Acs-Vaspuszta 46,7% 1,3 % 10,2 % 41,9 % 22,4% Keszthely-Fp. 35,6% 0,76% 11,2 % 45,3 % 23 % Pilismarót 20 % 1 % 6,6 % 56,5 % 36,5% Tokod 18,6% 0,48% 11,67% 67,19% Leányfalu 39 % 0,01% 16,5 % 45 % 35 % 3b. táblázat: Forma szerinti megoszlás az egyes lelőhelyeken belül Lelőhely mázas besimított simított kézzel f. házikerámia Ács-Vaspuszta 10, 3% 1,4 % 14, % 8,5% 67,5% Keszthely-Fp. 6,1 % kb.2% 23,2% 8,3% 53 % Pilismarót 6 % 27,6 % 12 % 0,3% 54,7% Tokod 3,95% 2,95% ? 76,8% Leányfalu 19 % 5,3 % 19,1% 3 % 54,4% 3c. táblázat: Készítési technika szerinti megoszlás az egyes lelőhelyeken belül így pl. Tokod, Pilismarót és Leányfalu anyaga különbözik más lelőhelyekétől és egymástól egyaránt. Mindezt egybevetve megállapíthatjuk, hogy Leányfalun valóban működött egy fazekasműhely, a IV. század végén, V. század elején. Ezen belül rétegtani adatok hiányában, az anyagot szétválasztani nem tudjuk. Az egyes edények anyagában vagy formájában kevés az olyan szembeötlő különbség, mely alapján a IV, ül. V. századi anyagot elkülöníthetnénk. Biztosan V századi a besimított kerámia késői csoportja, a fényes fekete besimítással (5. csop.). A besimított és plasztikus díszítés együttes alkalmazása sem jellemző a IV századi kerámiára. A bekarcolt szabálytalan hullámvonalak és benyomkodott pontsorok is általában a legkésőbbi edényeken tűnnek fel a provinciális kerámiában. d) A műhelyben gyártott edények exportjáról igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Valószínűleg innen szállítottak kerámiát pl. Dunabogdányba, ahol van néhány ugyanolyan formájú s anyagú töredék is, mint Leányfalun, pl. 37—41. típusú mély tálak, 25. típusú korsó (nagyobb változatban) és a 2. típusú kis csészéhez hasonló edény. Mivel egymáshoz igen közel fekvő helyeken gyártottak ebben az időben kerámiát pl. Tokod, Pilismarót, Leányfalu, az egyes műhelyek árui nem juthattak el túl messzire. Ez egyes típusok szűkebb elterjedési területén is látszik pl. ,,S" profilú tál, „leányfalui fazéktípus" stb. A

IV század végén már kis helyi centrumokra korlátozódott a kerámiatermelés. Egymástól igencsak különböző, helyi ízlést, anyagot és lehetőséget tükröző kerámiát gyártottak, melyekre már nem jellemző a korábbi birodalmi műhelyek egyformasága. Az alapvető római formák új kivitelben jelentkeznek pl. mázas, besimított, bekarcolt stb., ill. ezekhez újabb típusok járulnak. Mindez kiválóan megfigyelhető a leányfalui műhely anyagában. 44