Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

A formát tekintve rontott az egyik „Knickwandschüssel" (20a.), S profilú és vízszintes peremű csésze (31. a., 48.) és kónikus mély tál (37—37a.). A korsókon belül a két fő csoportból, a murgai és szűk nyakú egyfülű típusokból egyaránt van rontott darab (16., 29., 30., 33.). A bögre, és fazékformákon belül főleg a szokásos edénytípus töredékei rontottak (39-a—b., 44., 61., 63., 65., 75—76.). De selejt az egyedi formájú 5. bögre és a 33. fazék is. b) Nemcsak a rontott edényeken, hanem a formák gazdagságán, egyediségén a díszítésén is látszik, hogy fazekasműhely lehetett. Leányfalun valóban igen sok egyedi formát és egyéb, csak erre a műhelyre jellemző sajátosságot figyelhetünk meg, melyek a fazekas és a helyi lakosság ízlését tükrözik. 1. A formákon belül egyes típusok túlsúlya, mások hiánya jellemző a műhelyre. így pl. tálakon belül igen sok a máshol ritka ,,S" profilú és bikónikus tál, valamint a vízszintes peremű tálak. Kevés viszont a máshol jellemző behúzott peremű és galléros peremű tál. A korsókon belül dominálnak a murgai típusok és az egyfülű, szűk nyakú edények. Ez utóbbiból máshol is elég sok van. Ritkábbak viszont az általános IV. századi, ún. körte alakú edények. A bögre- és fazékformákon belül pedig egyértelműen a „leányfalui típus"-ból van a legtöbb. 2. Sok az egyedi forma, pl. füles „S" profilú tál, talpas csésze, 78. táltípus, bikónikus tálak, pohár, horpasztott falú korsó, 5. bögre, 33. fazékforma, szvéb fazék stb. 3. Feltűnően sok a mázas és a besimított kerámia, ill. ezek olyan formákon is feltűnnek, amiken máshol ritkák, pl. behúzott peremű tálak fele mázas, murgai korsók egy része is mázas, valamint a „leányfalui fazéktípus" edényei közül is elég sok. Más lelőhelyeken mázas fazék nemigen fordul elő. A besimított díszítésen belül nemcsak a formák pl. bikónikus tál, hanem egyes motívumok is egyediek és máshol ritkák, pl. igen sok a ferde vonalakból képzett háromszög-, az indadíszes háromszög- és körminta. 4. Egyedi díszítésmódok: Az előbb tárgyalt besimítások mellett főleg a bekarcolt, benyomkodott, beszurkált díszítés igen ritka más lelőhelyeken. Ezek egy edényen valób alkalmazása pedig egyedi sajátosság. Az erős, bordaszerű korongolásnyomok és a seprűs díszítés is a műhely jellemzője. 5. A töredékek anyaga és technikája elég egységes. Többnyire keményre égetett, jól iszapolt anyagból készült a házikerámia nagy része, a mázas és simított felületű edények többsége is. Ezek homokkal soványított, csillámos anyagúak. Egy kisebbik csoport felülete érdes, apró kaviccsal soványított, csillámos anyagú. Ide főleg házikerámia tartozik. Van ezenkívül néhány rosszabbul kidolgozott, kavicsos, lyukacsosra égett edény is. Ezek a házikerámiához, a kézzel formált kerámiához, ill. a besimított edények legkésőbbi csoportjához tartoznak. A máz színe főleg zöld, néha zöldesbarna. A világosabb színek ritkák. c) Ha összehasonlítjuk a leányfalui kerámiát más lelőhelyek, ill. más késő római műhelyek anyagával, megállapíthatjuk, hogy nem a limes menti és a provincia belsejében levő lelőhelyek anyaga különbözik élesen egymástól, hanem a helyben gyártott kerámia összetétele és típusai, más telepek és erődök anyagától (3. tábl.) Lelőhely Behúzott p. ,,S" profilú Vízszintes p. Dörzstál Bikónikus tál tál tál tál Ács-Vaspuszta 35 % 3,2% 3,8% 43 % 1,6% Keszthely-Fp. 56 % 4 % 2,3% 14 % 1 % Pilismarót 6 % 58 6% (lapos) 6 % 6 % Leányfalu 10,6% 29 % 36 % 7,3% 10 % 3a. táblázat: Tálakon belüli megoszlás összehasonlítása 43