Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Tari Edit: Árpád-kori templomok Cegléd környékén I.
keretelését képező másodlagosan felhasznált téglák néhol 4—5 rétegben voltak vízszintesen egymásra helyezve. 94 A 2. sír ásásakor elvágták a 4. sírt, melynek így csak a lába maradt az eredeti helyzetben. (XXII. kép 2.) Árpád-kori sírlelet a temető területéről nem került elő. Ellenben szórványleleteket találtak, úgymint sarkantyút, a szántott humusz alól kövek, cserepek közül egy csoroszlyát és a templom ÉNy-i kiszedett falának árkában egy pecsétgyűrűt. Az Árpád-kori, XII— ХШ. századi vassarkantyú korongos, rövid tüskéjű, hasonló darab töredéke ismert környékünkön CeglédMadarászhalomról. 95 (XVII. kép 2.) A csoroszlyanyél átmetszete hosszúkás téglalap alakú, arányai alapján szintén XII—XIII. századi. (XVII. kép 3.) A csoroszlyának temetőben való előfordulására talán magyarázatot ad a közelünkből (Cegléd-Madarászhalomból) ismert jelenség, amely szerint a falu lakói értékeiket a megszentelt területen belül tárolták. 96 A gyűrű anyaga ólom, amely ritkaságnak számít, hasonlóan a gyűrű fején lévő egyszerű bekarcolt díszítéshez. (VIII. kép 13.) A csemői gyűrűvel megegyező formájú példányok bronzból és ezüstből ismertek a XVI. századból. 97 Az ólomgyűrű elókerülési helye és kora alapján feltételezhető, hogy a templom köveinek kitermelésekor került az omladékrétegbe. Összefoglalván a bemutatott Árpád-kori templomok sajátosságait, először az azonosságokat vegyük szemügyre. Egyik templomnál sem találták a talajban nyomát átépítésnek vagy bővítésnek. Két templomnál a fentiek ellenére azonban vannak közvetett adatok arra, hogy történt az épület arculatán módosítás. A nagykátai templomnál feltételezhető, hogy a nyugati karzatot később emelték. Ez a belső munka azonban a templomon nem jelent lényeges átépítést. A tápióbicskei Szent Vid-templomnál (az alaprajzot nem módosító) átépítés valószínű a templom mellett talált (XIV sz. vége— XV sz. eleje) párkánykő alapján. A felmenő falnak semmilyen részletével nem rendelkezve, a párkánykő helyének meghatározásában csak találgatásokba lehetne bocsátkozni. Sajnos a templom nyugati felének elpusztultával ennél a templomnál nem dönthető el, hogy az egyházi épület rendelkezett-e toronnyal. Délalföldi falusi templomokat vizsgálva, mint sajátosságra mutatott rá a közelmúltban Szatmári Imre, a torony hiányára. 98 Ez a jelenség — az eddigi adatok alapján — vidékünkön is fennáll. Magyarázatát egyelőre nem ismerjük. Mindhárom templom felmenő fala feltehetően vegyes falazású volt. A falazóanyag előkerülésének esetleges volta miatt arra a kérdésre sem kaphatunk pontos választ, hogy a téglákat csak a kváderek közti kiegyenlítő sornak használták, vagy összefüggő falfelületet is emeltek belőle. Az eltérés a három Árpád-kori templom között főleg az alapozástechnikában, a tájolásban és a szentély formában mutatkozik meg. (XXIV. kép 1—3.) A vegyes alapozású, kő és döngölt agyagrétegek váltakozásával készített templomalapozások, mintha vidékünkön egy zárt területen belül kerülnének elő (Csemő-Hosszúdűló, Cegléd-Öregszőlő, Nyársapát, Ladánybene és a legújabban előkerült Cegléd-Nyúlfülehalom) 99 . Ennek oka talán csak a réti mészkőlelőhely közelségében keresendő. Az ettől a kis csoporttól északabbra fekvő tápióbicskei Szent Vid-templom és a nagykáta-kenderhalmi templom alapozása már kő nélkül, így más jelleggel készült. A tájolásban, mint fentebb szó volt róla, Cegléd környékén általánosnak mondható szokás figyelhető meg, jelesül, hogy a templomok ÉK—DNy-i irányításúak. A bemutatott három templom közül ezalól a tápióbicskei Szent Vid-templom jelenti a kivételt, mely pontosan K—Ny-i tájolású. A pontos napfordulói irányítás talán a védőszenttel van összefüggésben, kinek tisztelete kapcsolódik a napforduló (jún. 22.) ünnepéhez. Az ismertetett egyházak közül csak a csemő-hosszúdűlői templomnak a szentélye félköríves formájú, a másik két templomé egyenes szentélyzáródású. Úgy hiszem, hogy az Árpád-kori egyházi 401
