Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

A) Tálak a) Behúzott peremű tálak: 1—2. tip. (1. t.) Mindkettő inkább kis csésze, mint tál. Simított vízszintes felületűek. Az 1. típus analógia nélkül álló, egyedi forma. A 2. típushoz hasonló kis csészét ismerünk még pl. Dunabogdányból és Carnuntumból.

177 Grünewald idegen eredetű, germán I—II. századi formának tartja. A

III—IV. században a Marosszentanna—Csernyahov kultúra közép-Dnyeszter-vidéki telepein is előfordul.

178 A leányfalui edényt is germán formának tarthatjuk. b) Bikónikus tálak: 22. tip. (5. t.), 21. tip. (5a. t.) Felülete mindkettőnek fényesre simított, de míg a 22. típus alsó részén mélyen bevagdosott X alakú díszítés található, addig a 21. formán plasztikus hornyolások. 22. tip. : 5 db töredék sorolható ide, melyek legalább két tálhoz tartoztak. Anyaguk jól kidolgozott, enyhén kavicsos. Mind a forma, mind a díszítésmód idegen a római kerámiában. Az X formájú bevagdosás jellegzetes quad díszítőmotívum, mely a II. században gyakori (Bóna 1963: 282—283.). A forma korábbi előzményeit megtalálhatjuk a Przeworks-kultúrában (Kropotkin 1977: Abb. 5/5.). Pontos analógiáját nem ismerjük. A szomszédos quad területről kerülhetett az őrtoronyba. 21. tip. : Alsó részét ferde hornyolások díszítik. Edényünk analógiáit nem a provinciális kerámiában, hanem a környező Barbaricum, vagyis ÉMagyarország, Szlovákia és Alsó-Ausztria északi részén találjuk meg, pl. Miskolc, Oökov.

179 Ismeretlen lelőhellyel Bóna I. is közöl egy hasonló edényt a quad leletanyagban (1963:XLII/3.). Nyugati germán forma, a IV. század végén Elba-vidéki urnasírokban tűnik fel. Szvéb népesség használja (Bóna 1963: 290-292. Abb. 9/3.). Árkolt díszítése is a nyugati germán anyaghoz kapcsolja. Ott a III. század első felére jellemző ez a díszítés. Más formájú germán edényeken is jellemző ez a díszítés. Más formájú germán edényeken is használják, Pannoniához közelebb eső területen is,

180 pl. Maiersch, Eggenburg, Velatice. Az V. század elején alemann-bajor sírokban és továbbélő római népességnél is előfordul. Christlein „Friedheim" típusos germán edénynek nevezi (1982:246. Abb. 24/3.), pl. Serviodorum. A típus későbbi változatai a VI. században langobárd lelőhelyeken is feltűnnek, pl. Szentendre. 181 Leányfalura ez az edény is a szomszédos quad területről kerülhetett. B) К о r s ó : 26. tip. (19. t.) Ez a típus átmenetet képez a korsó, és a fazékforma között. Eredete kelta előzményekre vezethető vissza (Bónis 1969: Abb. 88/11.). A IV. század végén a Csernyahov-kultúra telepein is feltűnik pl. Pietroasel.

182 Hasonló időszakban használhatták a leányfalui őrtoronyban is. C) Fazék: 15a., 22—25. tip. (24-26. t.) 3. tip. (22. t.) Kihajló peremű fazéktípusok. Anyaguk kavicsos. a) A 23. típus behúzott nyakú, karcsúbb változat. Kicsit hasonlít az előző, bikónikus formájú edényre. b) A többi nagyobb fazék, a 22. típus vállban erősen szélesedő forma. A kézzel formált kerámia nagy részét a legtöbb telepanyagban ilyen különböző nagyságú és peremű, változatos formájú fazekak alkotják.

183 c) Ritkább forma a 25. típus. Ilyen egyenesen álló peremű edények a római korban a szomszédos quad területen kerültek elő, pl. Maiersch, Straning, Heidenstatt stb.

184 Pannoniában főleg a limes 39