Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

mentén fordul elő pl. Leányfalu, Pomáz, Ács-Vaspuszta, ill. egy-két darab a belső erődökben is feltűnik pl. Keszthely-Fenékpuszta. Kora az V. század eleje.

185 d) 3. típus: Enyhén kihajló peremű, egyenes falú edény. Peremének szélét benyomkodások díszítik. Kavicsos anyagú. Hasonló formájú edényt találunk pl. Klosterneuburgban, oldalán ujjbenyomkodásokkal, V. századi rétegből (Ubl 1986: Abb. 21/3.). A peremen történő ujjbenyomkodás a szomszédos markomann-quad telepek anyagára jellemző. Pl. Maiersch, Kleimesserdorf (Pollak 1980: Taf. 50/3., 33/3.). Visegrádon is quad leletanyaggal együtt fordul elő ez a díszítés, de más edényformán (Soproni 1985: Taf. 15/2., 16/3.). Itt is biztosan Valentinianus utáni rétegből. Leányfalun is quad hatásra készülhetett. e) „Szvéb fazék": 35. t. 1—3. Behúzott peremű mély edények. Különböző méretben kerültek elő Leányfalun. A legnagyobb (1. tip.) szájátmérője 30 cm, ez csak egy kis peremtöredék. A másik kettő ép edény. A 3. típus már egész kicsi, magassága 8 cm. Anyaguk elég jól iszapolt, apró kavicsos. Az 1—2. típus felülete simított. Oldalukon benyomkodott díszítés, alatta seprűs minta. A 3. típus felülete érdesebb. Ez a típus az ún. „szvéb fazék" (Bóna 1963: 246., 290—292. Abb. 9/1—2.). A IV. században az elbai germán törzseknél lép fel. Quad, markomann, burgund, langobárd telepeken és temetőkben fordul elő, kb. i. sz. 300-tól kezdve. Edényünk pontos analógiája, ujjbenyomkodásokkal díszítve, egy V századi közép-németországi sírból került elő.

187 A legtöbb analógia valóban az északi limesszakaszról és quad területről származik, pl. Dunabogdány, Unterlanzendorf (besimított), Carnuntum, Oberleis.

186 Koruk a IV—V század, illetve a carnuntumi, bekarcolt X mintával díszített edényt Grünewald, H. Adler kormeghatározása alapján a III. század első felére keltezi (1979:65. Taf. 61/6.). A forma a Csernyahov-kultúra területén is ismert, bár sokkal ritkább, mint a quadoknál, pl. Basszejna (Baran 1964: 3/4., 10.). Ez nagyságban a mi legkisebb, 3. számú edényünknek felel meg. A leányfalui fazekak valószínűleg a szomszédos quad területről kerültek ide, a többi hasonlóan germán edénnyel együtt. D) Összefoglalás: A kézzel formált kerámia mennyisége a leányfalui erődben nem túl magas (3%). A töredékek színe változatos, barnásszürke, szürkésfekete, fekete, vörös, barnásvörös, barna. Anyaguk főleg kavicsos, de lehet jól iszapolt, homokkal soványított is. Díszítésük a peremen vagy oldalfalon alkalmazott ujjbenyomás (3. tip. és szvéb fazekak), X alakú bevagdosás (22. tip.), ferde hornyolás (21. tip.), seprűs díszítés (szvéb fazekak)és simítás. Ez utóbbi igen sok formába nem sorolható kis bögre- és fazéktöredéken is szerepel. A formát tekintve két csoportra oszthatjuk őket. Egyikbe a késő római telepeken általános kihajló peremű fazéktöredékek tartoznak, a másikba pedig a római kerámiától idegen, barbár típusok. Ezek főleg germán, pontosabban szomszédos quad hatást tükröznek (tál 2., 21., fazék 3., 25. tip.). Van egy csoport, amely az elbai germán kerámiához tartozik (tál. 21. és szvéb fazekak), de ezek is valószínűleg quad közvetítéssel jutottak el Leányfalura, bár Bóna a közvetlen langobárd hatást sem tartja kizártnak (1963 : 298—). A kézzel formált kerámia nagy mennyiségben a IV. század második felében tűnik fel ismét a pannóniai kerámiában. Az elbarbárosodó katonaság és lakosság ízlését tükrözi. Helyi kis műhelyek gyár40