Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Tari Edit: Árpád-kori templomok Cegléd környékén I.

lye tehát egyenes záródású volt, a szentélyalapozás külső, keleti széle enyhén ívelt. A templomhajó téglalap alakú. Az alapfal újkori bolygatásoktól több helyen megsérült. Egy ponton mutatkozik különbség az 1934-ben és az 1982-ben feltárt templomalap között. A korábbi ásatás alkalmával ugyanis megtalálták a nyugati karzat oszlopalapozását. (XI. kép 1.) Az 1982-es dokumentáció fotóiból az derül ki, hogy ugyanezt már nem lelték meg, de a hajóban az oszlopalapozás táján szétszóródott kövek kerültek elő. (ХШ. kép 1—2.) Feltételezem, hogy ezek az oszlopalapozás maradványai lehettek. Mivel 1982-ben az altalajig nem ástak le, így nem tisztázódhatott megnyugtatóan a karzatoszlop pontos helye.

68 Nincs okom feltételezni, hogy az 1934-es alaprajzon nem pontosan jelölték be az oszlop alapozását, hiszen az alaprajz egyébként hitelesnek bizonyult. Valószínűleg oltáralapozás elroncsolt maradványait találták meg mindkét ásatás alkalmával a szentélyben. (ХШ. kép 1—2.) 1982-ben az oszlopalapozáshoz hasonlóan csak másodlagos helyzetű kövek hevertek itt. A kis templomnak beugró diadalíve volt, melyet mindkét feltárás regisztrált. Az 1934-es rajzon feltüntetett szokatlan elkeskenyedő alakjára az 1982-es ásatás adott magyarázatot. A diadalív alapozásába ugyanis mindkét oldalon egy-egy újkori gödörrel beleástak. (XI. kép 2.) A templom méretei. A szentély és a hajó együttes belső hossza: 8,6 m, ebből a hajó hossza 5,5 m, a szentélyé 1,7 m (a köztük lévő különbség a diadalív falvastagsága). A szentély szélessége: 2,7 m, a hajóé: 4—4,2 m. (A hajó téraránya = 1 : 1,3) A templomhajó 23,1 m

2 alapterületű, max. befogadóképessége kb. 40 fő. (XXIV. kép 3.) A templom tájolása. Az épület tengelye a K—Ny-i iránytól 18°-kal tér el É felé, tehát ÉK 72°—DNy 252°. (XI. kép 2.) Építési technika. Az alapfal átlagosan 125—140 cm széles, valószínűleg 1 m mély árokba döngölve készült. A vízszintes aljú árok sarkai lekerekítettek. Az alapfal anyaga sárga agyag, amelynek élénk színe élesen elütött a domb fekete humuszos altalajától. (ХШ. kép 1—2.) 1982-ben már csak 30 cm vastagságban volt meg az agyagalap. A templomhajó DK-i falát átvágva (А—В metszet, XIV kép 1., XV kép) megfigyelhető volt a rétegesen döngölt készítésmód. A rétegek anyaga: tiszta, sárga agyagból, homokkal, humusszal kevert agyagból és egy vékony habarcscsíkból állt. 1982-ben a templomalapozásnak 5 rétegét figyelték meg, amely a dózerolástól már több helyütt megsérült. Egy döngölt réteg kb. 6 cm vastag volt. A feltehetőleg 1 m mély alapfalnál összesen kb. 16—17 réteget döngöltek az árokba. A templomhajóban és a szentélyben talált tégla- és kőtöredékeken kétféle habarcsot figyelt meg az ásató. Az egyik szürkéssárga, homokkal erősen kevert, kissé meszes, könnyen omló, laza. Ezt a habarcsot a templomhajóban talált köveken észlelték. A másik erősen meszes, fehér színű habarcs; ez utóbbi fordult elő gyakrabban. Az eltérő anyag talán két építési periódust jelzett, vagy talán csak a karzatalapozás habarcsa különbözött a templomfalakétól? Az 1982-es ásatás során Dinnyés István megfigyelte, hogy az egész templom területét korábban az alapozás aljáig kiásták. A bolygatatlan altalajig azonban ő sem hatolt le. Véleménye szerint a templomdombot mesterségesen feltöltötték az építés megkezdése előtt, ezért elérhető mélységben nem lelt volna bolygatatlan altalajt. Sajnos, így nem állapíthatta meg azt sem, hogy milyen mértékű volt a feltöltés, és azt sem, hogy már korábban is volt-e itt egy mesterséges domb (kurgán?) vagy csak a templom építéséhez készült a magaslat.

69 A templom felmenő fala vegyes falazású lehetett. A törmelékben téglákat és faragott, ill. szabálytalan alakú termésköveket egyaránt találtak. A téglák pelyvás anyagúak, keretben formázottak, folto397