Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

A tálakon belül feltűnnek a bikónikus edények, általában besimított rácsmintával, néha hullámvonallal díszítve. A rácsminta kis bögréken is megtalálható már, a fazekakon belül pedig a különböző méretű, bikónikus fazekak válnak általánossá. Ez utóbbiak díszítése igen változatos. Feltűnik a „leányfalui fazéktípus" is besimított díszítéssel. Ugyanakkor továbbélnek a széles szájú, egy fülű kis korsók rácsmintával, indákkal stb. díszítve és a korábbi csoport tálai közül is továbbél néhány típus. Színük többnyire szürke, barnásszürke, néha szürkésvörös. Ritkán fekete. Kidolgozása még mindig jó minőségű. Használatuk kezdete a Valentinianus-korra tehető, és a század végéig, esetleg az V. század elejéig tartott. Még mindig római környezetben tűnik fel, sőt gyártják is a limes mentén több helyen, pl. Leányfalu, Pilismarót, Carnuntum. A csoporton belül éles törés a 380 előtti és utáni anyagban nem figyelhető meg, barbár formák sem tűnnek fel. A bikónikus tál és a murgai korsó az a forma, mely nem volt általános a késő római kerámiában, de kelta előzményekből mindkettő levezethető. 3. Késői csoport: Ez az V. század első felére keltezhető csoport inkább anyagát és kidolgozását tekintve különbözik az előzőtől. Színük sötétszürke, fekete, felületük érdes, rosszabb kidolgozású. Anyaguk helyenként kavicsos, lyukacsosra égett. A simítás fényes fekete, elég vastag vonalas és szabálytalan. Igen gyakran bekarcolt hullámvonalakkal vagy más plasztikus díszítéssel kombinálják (benyomkodások, beszurkálások). A korábbi formák közül továbbél az egyfülű, szűk nyakú korsó pl. Leányfalu 39/12. típus, ÁcsVaspusztán bekarcolt, hullámvonallal {Ottományi 1989: fig. 122/19.). A murgai korsótípuson belül is megfigyelhető egy fényes fekete simítású változat pl. Carnuntum „C" csoport, Dör, Bezi-Paskum, morva terület. Leányfalun pedig a forma egyik töredékén bekarcolt és besimított díszítés együtt szerepel {Alßldi XXX/6.). Továbbélnek a bikónikus tálak rács- vagy háromszögmintás díszítéssel. Egy leányfalui töredéken mellette bekarcolt hullámvonal is található (19. tip.). Ezek a tálak lesznek a még későbbi, V. század második felére, végére tehető csoport vezető formái. Az előző csoport nagy fazekai is megtalálhatók még, rács-, fenyő- vagy háromszögmintával díszítve. Leányfalun még ehhez a késői csoporthoz tartoznak a matt besimítású hullámvonallal díszített, vízszintes peremű tálak is (62. tip., Alföldi XXXI/3.). Ehhez a késői csoporthoz tartozik a leányfalui műhely 5. és néhány 4. csoportjába besorolt edény is. A csoport egyes típusai, így pl. a murgai korsók és bikónikus tálak, a provincián kívül (morva területen és Alsó-Ausztria északi részén) az V. század második felében és a század végén a besimított kerámia vezető formáját alkotják. Ilyen késői használatra Pannonián belül nincs bizonyíték. Lelőhelyeket tekintve e késői csoport edényeinek nagy része még mindig római erődökből való pl. Leányfalu, Carnuntum, Dunabogdány, de gyakran már az erőd feladása utáni időszak objektumaiból származnak pl. Ács-Vaspuszta. Illetve sok helyen az erőd területére betelepített civil lakossághoz köthető pl. Tokod, Győr. Ezeknek az erődöknek egy részénél már barbár hatás is kimutatható a kerámiában, bár ez többnyire csak a szomszédos quad vagy markomann népek hatása, pl. Leányfalu, Visegrád-Sibrik-domb, Ács-Vaspuszta stb. Az anyag másik része magányos sírokból való, ahol már valóban barbár, keleti gót, alán, hun melléklet található mellette. Hogy mikor, melyik barbár nép használta, azt pontosan nem lehet elkülöníteni. 37