Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

b) A díszítésmód eredetével kapcsolatban Grünewald jogosan hiányolja azokat az áthidaló leleteket, melyek a korai és késő római besimított kerámia közötti átmenetet képeznék (1986:10.). Pannoniából eddig valóban elég kevés ilyen anyagcsoportot ismerünk {Ottományi 1981: 115.), de az újabb ásatások és egyes régi anyagcsoportok átvizsgálása ezek számát egyre gyarapítják. így pl. Pátyról, egy II—IV. században használt római telepről került elő, III. századi gödörből, besimított díszítésű kerámia (Ottományi 1985:212. XXVII. t.). Díszítésük fenyő-, rács-, zegzug és murgai motívum. Hasonló formájú, besimított szabálytalan rácsmintával díszített edényt őriz a szentendrei múzeum, pomázi lelőhellyel.

172 Egy másik, murgai motívummal díszített edény került elő Balácáról, III. századi éremlelettel.

173 A carnuntumi anyaggal kapcsolatban Rupprechtsberger javasolja, hogy a III. századi anyag átvizsgálása után a tábor besimított kerámiáját inkább az I—II. századi anyagból kellene levezetni és nem idegen kerámiából.

174 Az itt felsorolt III. századi leletek nem változtatnak azon a tényen, hogy a besimított díszítésű kerámia tömegesen újra csak a IV. század utolsó harmadában tűnik fel. E leletek inkább azt bizonyítják, hogy nem feltétlenül idegen nép hozza magával, hanem helyi, továbbélő hagyományok élednek fel újra és a díszítés divatként terjed el. Ezt támasztja alá széles körű elterjedése is, mely egy betelepített nép szállásterületénél mindenképpen nagyobb. Valamint a többnyire római formák, melyeket nem valószínű, hogy előbb barbár nép használt volna és csak utána a rómaiak. Nem bizonyítható Grünewaldnak az az állítása, hogy a besimított kerámiát az új megrendelők, az elbarbárosodó katonák számára készítették a római műhelyek. Ugyanis a lelőhelyeknek majdnem a fele civil település, villa, ill. a hozzá tartozó temető. A temetőkön belül gyakoribb női sírokból, mint férfiakéból.

175 Sőt a limes mentén is gyakori, hogy nemcsak a katonaság, hanem az erődökbe betelepült civil lakosság is használta.

176 Grünewald másik megállapítása, hogy a század végén itt élő maradék népességtől már nem várhatunk el olyan magas szintű gazdasági virágzást, mely a besimított kerámia gyártásához vezet (1986:10.). Pedig ezek a fazekasok a besimított edényeken kívül igen gyakran más díszkerámiát is gyártottak, igen magas színvonalon, pl. mázas edényeket. Nem valószínű, hogy ez is az elbarbárosodó katonák ízlését tükrözné. Egyébként a mázas kerámiában is megfigyelhető az a hiátus (bár csak egy évszázados), ami a kora és késő római mázas, valamint besimított edények között van. A mázas kerámia is divatként, korábbi fém és üveg díszedények utánzataként tűnik fel a IV. században ismét. A besimított kerámia esetében valószínűleg egy régi La Tène-technika éledt fel a IV. század második felében, végén, és nemcsak a provinciában, hanem a környező kelta alaplakosságú területeken is. E helyi hagyományok felélesztéséhez, divatként való elterjesztéséhez új impulzusokat adhattak egyes keletről jött népcsoportok, a IV. század végén, de inkább az V. század első felében. Ezért tűnik fel a besimított díszítésű kerámia sokkal nagyobb területen, mint egyetlen nép szállásterülete, vagy akár egyetlen provincia. Etnikumhoz nem lehet kötni, hiszen több nép is használja majdnem egy időben (dákok, szarmaták, szvébek, rómaiak, hunok, gótok, alánok és végül langobárdok). 4. Kézzel formált kerámia: Az anyag 3%-a (35 db) készült Leányfalun kézzel formált kivitelben. Ebből 19 db sorolható típusba. Főleg bögre- és fazékformákhoz tartoztak, tál mindössze 6 db van. Ezek behúzott peremű és bikónikus tálak. 38