Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

lyukacsosra égett. Besimítása vastag vonalas, többnyire fényes fekete, néha matt. Előfordul, hogy ez egy edényen belül is változik, pl. (17. számú töredék). Matt simítással készült a 15. és 20. számú töredék és a 62. típusú tál. Fekete fényes besimítással 10 db készült. A 18. típusú bikónikus tálnak is szabálytalan a rácsmintája, de alsó része simított és az egész edény jobb kidolgozású, mint ennek a csoportnak a tagjai. Világosszürke. A 6. számú töredék is ide tartozna rosszul kidolgozott, kavicsos anyaga alapján, de szabálytalan háromszög díszítése és alatta a simított felület, valamint a barnásszürke színe az előző csoportra jellemző. Leányfalun a besimítás technikáját tekintve tehát öt csoportot különíthetünk el, melyek között éles határ nem mindig húzható. Ezek a csoportok az anyag színét és kidolgozását tekintve is különböznek egymástól. Nem valószínű, hogy ez egy műhelyen belül öt mestert jelentene, de az is nehezen képzelhető el, hogy ugyanaz a mester egyszer szabályosan, máskor rendszertelen vonalakból húzta pl. a rácsmintát. Vagy egyik edényen vékony, a másikon vastag vonalas besimítással dolgozott. Mivel az erőd egyrétegű volt, időrendi különbséget egyelőre nem tudunk a csoportok között felállítani. Valószínű, hogy a durvább kidolgozású, fekete fényes simítású, 5. csoport lehetett a legkésőbbi. A besimított díszítésű kerámia gyártása Leányfalun az erőd építésével egy időben kezdődhetett. Használatának felső határát nem ismerjük, valószínűleg az V század első felében pusztult el az őrtorony. Bár az edények tokodi, alsó-ausztriai és morvaországi analógiái későbbi használatot is valószínűsítenének. IV. Kormeghatározás, etnikum: a) A besimított kerámia használatának kezdete Pannoniában a IV század utolsó harmadára, Valentinianus uralkodásának idejére tehető. Bár előfordul néhány 350—360-as évekre tehető, függőleges vonalakkal, hullám- vagy háromszögmintával díszített töredék pl. Ács-Vaspuszta, Intercisa, ill. a IV. század második felébe tartozó temetőkből, pontosan nem keltezhető ép edény,

171 de a kerámiafajta tömeges feltűnésével csak a 370-es évektől számolhatunk. Római környezetben kb. egy fél évszázadig használták, majd a 420/430-as évektől kezdve inkább keleti gót, hun stb. sírokban fordul elő. Ezen az időszakon belül időrendi különbséget nem annyira a motívumok, mint inkább a formák és a besimítás módja alapján tehetünk. 1. A korábbi peri ódushoz a vízszintes sávokkal simított, behúzott peremű és tagolt felső részű mélyebb tálak, valamint a többnyire függőleges vonalakkal simított ún. körte alakú korsók és bögrék tartoznak. A telepkerámia alapján ezeket még háromszögmintás, gömbölyű táltípusokkal (1. Ács-Vaspuszta) és hullámvonalas fazéktípusokkal bővíthetjük. Anyaguk általában világosszürke, szürke, jól iszapolt. A besimítás fényes, jó minőségű, többnyire szabályos, vékony vonalas. Feltűnésük a rétegtani adatok és sírmellékletek (érmek) alapján a IV. század második felére, még Valentinianus előttre tehető. De használatuk a század végéig mindenképpen tartott. A velük együtt előkerült kerámia- és sírmellékletek alapján ezt a besimított díszítésű kerámiát római népesség használta (Ottományi 1981:108—110., 157—162.). Általában késő római temetőkből, pl. Keszthely környéke, Intercisa stb. és limes menti, valamint belső erődökből kerültek elő. 2. A második csoportban szűk nyakú, egyfülű korsók tűnnek fel, besimított rácsmintával és függőleges vonalakkal díszítve. Leányfalun háromszög- és fenyőminta is díszítheti e korsók vállát. Megjelenik az ún. murgai korsótípus is, melynek díszítése a „murgai" motívum mellett vízszintes hullámvonal, inda- és háromszögminta is lehet. 36