Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

keveset találunk hozzájuk, pl. Unterlanzendorf, Nagykanizsa-Inkey-sírkápolna, Dunabogdány, Carnuntum.

157 A besimított, indákkal díszített 24. típus már sokkal inkább hasonlít a IV. századi temetőkben és telepeken igen gyakori, kihajló peremű körte alakú edényekre (Ottományi 1981: VII/7— 8a.). Díszítése egyedi. Az ún. körte alakú edények egy jellegzetes késő római edényformát képviselnek, melyeknek éppen széles körű elterjedése cáfolja az idegen (szarmata vagy barbár) eredetet.

158 A limes mentén és a provincia belsejében, temetők és telepek anyagában egyaránt előfordul. Egyes területeken különösen sok van belőle pl. Intercisa, Keszthely környéke, Alsó-Ausztria északi vidéke. Ez utóbbi helyen a mauterni műhely gyártotta, termékei a Duna túlsó partján is feltűnnek (Friesinger 1981: Abb. 52-52.).

159 Szarmata területen is találunk ilyen kerámiát, de nem olyan sokat, hogy eredetét innen lehetne levezetni.

160 Éremmellékletei a IV. század közepétől Valentinianusig terjednek, de néhány V. századi melléklet és rétegtani adatok arra mutatnak, hogy még a IV. század végén és az V. század elején is igen elterjedt volt.

161 Római népesség használta. Általában olyan temetőkből kerültek elő, ahol barbár melléklet nem volt, illetve csak néhány késői sírban pl. Somodorpuszta, Adony.

162 A típus nem tartozik a leányfalui műhely vezető edényformái közé. Főleg besimított díszítéssel fordul itt elő, de ebből is csak néhány edény. Alföldi A. említ még egy korsótöredéket, besimított rács- és háromszögdíszítéssel. A kép alapján típusba sorolni nem lehet (1932: XXIX/4.). Korsóformához tartozhatott még számos simított felületű fül- és talptöredék is (1. pl. 43. t. 2.). D) Bögrék és fazekak : Besimított díszítéssel készült a 2., 16., 66. típusú fazék, 52. típusú bögre és a 3., 7—11., 14—16., 21a—22., 25. besimított töredékek. Simított felülettel már jóval több edény készült: 19., 35., 39., 58b., 61., 67. és 76. fazéktípusok és a 7., 26., 61b. és 68. típusú kis bögrék. Valamint igen sok típusba nem sorolható kis perem- és oldaltöredék is tartozik ide. a) Bikónikus fazekak: 2. tip. (22. t.) 8—8a. (38. t.) A 2. típusba sorolt, nyakán besimított rácsmintás töredék formája hasonlít a bikónikus 17b. típusú tálra, de ez már sokkal inkább fazékforma. Előzményének tekinthető egy Ш. századi kis edénytípus, nyújtottabb nyakkal, nyakán ugyancsak besimított díszítéssel, pl. Páty, Pomáz, magasra nyúló szalagfüllel, pl. Bia.

163 Ez utóbbi edény már valószínűleg IV. századi. Az analógiák díszítése rácsminta, ül. zegzug vonal. A 8—8a. típusú válltöredék (38. t.) besimított hullámvonallal díszített. Bikónikus formájú fazékhoz tartozhattak, melyeknek kisebb és nagyobb változata a késő római besimított fazékformák vezető típusához tartozik (Ottományi 1981: XI/1—2., 4., 59—60.). Pilismaróton és Carnuntumban gyártották, de máshol is igen gyakori pl. Nagykanizsa, Dunabogdány, Budakalász, Intercisa, Klosterneuburg, Keszthely-Fenékpuszta stb.

164 Ilyen fazékhoz tartozhatott még a 7 és 11. számú töredék is. A forma eredete késő La Tene-kerámiára vezethető vissza, de továbbél a kora római korban is.

165 A leányfalui műhely anyagára nem jellemző, csak egy-két darab található belőle. b) A16. típus sokkal nagyobb, behúzott nyakú, széles vállú fazékformához tartozott. Felül simított, hasától lefelé besimított rácsminta díszíti. (39. t. 14.) Az edény felületét a besimítás alatt sűrű, vékony vonalas bekarcolások borítják. Alföldi is közli egy hasonló díszítésű és anyagú fazék töredékeit (XXXIX/7.). Ahogy ő írja, az 31