Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Lukács Katalin: Szerves anyagú leletek a budakalászi avar temetőből
sik veret az edény alján szegecseivel felfelé (egyik szegecse körül kevés famaradvánnyal) helyezkedett el. A földet először az edény belsejéből távolítottam el, kívül meghagyva a gipszpólyával körbefogott földlabdát. A törött, elcsúszott fa- és pántrészeket CMC-vel 4 átitatott japánpapírral rögzítettem. A belső támasztás megszilárdulása után ecseteléssel, bonctűvel bontottam ki a külső felületet az előbbi japánpapíros megoldást alkalmazva. Mivel a farészek nagyon hiányosak és rossz állapotúak, megtartásukra, kiegészítésükre a későbbiekben sem lesz lehetőség, szilárdításuk csak arra szolgált, hogy írásban, rajzban, fényképben megörökítsük a tapasztaltakat, ezeket a dokumentumokat a régésznek átadva megkönnyítsük az anyag feldolgozását, alátámasztva vele feltételezéseit. A bronzból készült pántokat a fakorhadékról leválasztottam, konzerválását külön végeztem, 5 majd a rajzok szerint eredeti formájában összeragasztottam. A dokumentáció és analógiák alapján készült farekonstrukcióra a pántok és a veretek felkerülhetnek. Más típusú, de hasonló állapotú az a lelet, mely a 486. sírból került szintén földlabdával, nedves állapotban a restaurátorműhelybe. A föld tetején egy kb. 11 cm átmérőjű, tizedmilliméterben mérhető vastagságú, V4 kört alkotó faperem látszott. Az edény belsejének óvatos, ecseteléses kibontása után láthatóvá váltak a hiányos farészek. Mivel szinte épen megtartotta kör formáját, s ezt mindenképpen meg kellett őriznem, CMC-vel átitatott japánpapírral rögzítettem a falapocskákat, papírral pótolva a hiányzó részeket is. Nem vártam meg a rögzítés megszáradását — hiszen a faanyag is nedves volt —, hanem az edény kibélelt belsejét poliuretánhabbal töltöttem ki, majd szilárdulása után folytattam a külső rész megtisztítását. A földlabda magassága kb. 30 cm volt, de már a belső rész bontásánál látszott, hogy a farészek itt is csak a pántok alatt maradtak meg, így — a formájából ítélve favödör — eredeti magassága nem adható meg. A felső pánt hossza (3 darabra törve: 15 + 18 + 3) 31 cm, az alsó pánté (2 darabra törve: 9 + 22) szintén 31 cm, mindkettő díszítetlen, vékony bronzszalag, szélességük 1,3 cm, a két pánt közti távolság átlaga 0,5 cm. A falapok száliránya a pántokra merőleges, felszíne sima, dongás összeillesztés és szerszámmegmunkálás nyomai nem láthatók. A fa anyagvizsgálata még tart. Az eltávolított bronzpántokat hagyományos módon, Selectonnal tisztítottam meg 6 , Diamant Metállkleber „Y" ragasztóval állítottam össze majd Paraloid oldattal vontam be. A farészek kiszárítását alkoholos, majd acetonos ecseteléssel, fokozatosan végeztem, amit 0,2%-os paraloidos átitatás követett. A belső támasztást (japánpapír + poliuretánhab) a konzerválás alatt is megtartottam, a kezelés után a szilárd habréteget mechanikusan 0,3 cm-re levékonyítottam. A szilárdítás teljes eltávolítása annak a függvénye, hogy a majdani rekonstrukciónál kiegészítjük-e az eredeti faanyagot vagy új fára kerülnek a pántok. A fenti példák után talán nyilvánvaló, hogy munkánk célja ezekben az esetekben nem látványos kiállítási tárgyak létrehozása volt, rekonstrukciókra is csak a régészeti feldolgozás után kerülhet sor, hanem segítség, támpontok szolgáltatása a régészek tudományos munkájához. Helytelen bontás vagy a dokumentálás hiánya miatt olyan részletek semmisülhetnek meg jóvátehetetlenül, amelyek bizonyítékok lehetnek a tárgy eredeti formájára, funkciójára nézve, s ez éppen a felszínre kerülve gyorsan bomló szerves anyagú leletek esetében a legfontosabb. JEGYZET 1 Foszforsav 5%-os vizes oldata, inhibitor: tiokarbamid 2 Paraloid 10%-os toluol-acetonos (9 : 1) oldata 3 Argentol: desztillált vízben 300 g borkősavat, 120 g tiokarbamidot és 10 g zsíralkohol-szulfátot oldunk fel és 1 l-re töltjük fel 0,5%-os vizes citromsavoldat 4 Carboxi-metilcellulóz 5 Selecton B2 10%-os vizes oldatával tisztítottam, majd toluol-acetonban (9 : 1) oldott Paraloiddal vontam be.
