Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Lukács Katalin: Szerves anyagú leletek a budakalászi avar temetőből

LUKACS KATALIN (Ferenczy Múzeum, Szentendre) SZERVES ANYAGÚ LELETEK A BUDAKALÁSZI AVAR TEMETŐBŐL A budakalászi avar temető több mint 1500 sírjának leletanyaga nagy részben szervetlen anyagú fémtárgy, kerámia és üvegpaszta gyöngy. A három évig tartó ásatás során igen kevés szerves eredetű sírmelléklet került elő. Fa-, bőr- vagy textilanyagról a leletek 90%-ában nem is beszélhetünk, csak a lebomlott szerves anyag maradványáról, elszíneződéséről a talajban. A természetes lebomlást az állandó nedvesség-utánpótlás, a bányató közelsége csak fokozza. Ezek a maradványok igen kevés információt nyújtanak arról a régésznek, hogy milyen viseletben, milyen textil-, fa- vagy bőrtárgyakkal temetkeztek az avarok. Éppen ezért különös gondot fordítunk az olyan leletekre, amelyek olyan elkorhadt állapotban vannak, hogy tárgyi jellegüket elvesztették, de formájukat, méretüket, funkciójukat még kikövetkeztethetjük, ha felszedésük, kibontásuk a megfelelő módon, kellően dokumentálva történik. Sajnos az ásatási körülmények ezt ritkán teszik lehetővé. Eleinte a helyszínen próbáltuk kibontani, konzerválni és felszedni az ilyen jellegű leleteket, de bebizonyosodott, hogy a legjobb megoldás a szerves leletek „in situ" felszedése és a klímaviszonyok lehetőség szerinti megtartása mellett a restaurátorműhelybe szállítása, ahol a bontás jobb körülmények közt történhet, írásban, rajzban, fotón rögzítve közben a feltárás egyes fázisait. Az eddigi ásatások során a budakalászi temetőben anyagfajtánként a következő leletek fordultak elő: textil: önálló leletként nem értékelhetőek. Igen kis — négyzetmilliméterben mérhető — mennyiségben találtunk szíjvégeken, ruhadíszek alatt. Néhány koporsóvasaláson a korróziós rétegen jól kivehető textillenyomatról szilikon-negatívot vettünk, melyről szövéstechnika-elemzés készülhet; bőr: szintén minimális mennyiségben előfordult szíjvégekben, lószerszámveretek, ruhadíszek belső oldalán. Az 580. sírból ezüst lószerszámveretek kerültek elő, s köztük egyetlen darab viszonylag ép bőrszíjdarab, (h: 4 cm, sz. : 1,2 cm), két darab rajta átütött, az ezüstveretet rögzítő bronzszegeccsel. Érdekessége a szíjdarab középvonalán helyenként előforduló, mikroszkóppal jól látható, hurkolt varrat. A 495. kettős sír bontásakor a bal oldali váz combcsontja mellett bőrre utaló, barnásán elszíneződött, egybefüggő foltot találtunk; formájából, helyzetéből, az alóla félig kibúvó csont tűtartóból ítélve tarsolyra következtettünk. A leletet rögzítés után Sterogenol 5%-os vizes oldatával nedvesített több réteg gézzel, nejlonfóliával letakarva szállítottuk a restaurátorműhelybe, majd a KMI restaurátorosztályára, ahol B. Perjés Judit dolgozta fel. A székesfehérvári István király Múzeumban ülyésné Szabó Tünde röntgenfelvételt készített a leletről. Sajnos a felvétel nem hozta meg a várt eredményt, a 255