Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
11 Helyreállítását Herceg Zsuzsa dolgozata ismerteti. 12 Gáspár 1986, 31—35. megnevezéseit használjuk. 13 A 6—8. táblán a 17—18. élpántoknak két nézete (a 17. szélesebb pántoké előkerülési helyzetben) és belső felületük kiterített képe szerepel. Utóbbin, s a ládika más szerelékén a farostokat jelző vonalazás a farostok szálirányával egyezik. 14 A tükör famaradványait Borsos Hedvig bontotta ki, pontos munkájáért itt is köszönetet mondok. 15 Mindkét sír embertani meghatározásáért Ferencz Mártának (TTM Embertani Tár) tartozom köszönettel. 16 A kard két részletben lett kiemelve: külön a penge 37 cm-es, alsó szakasza, majd a kard többi része: in situ az alkar és kézcsontokkal, a 10. és 11. leletekkel együtt. A kard mechanikus tisztításának, a megfigyelések dokumentálásának befejezése előtt, a szerző elvétett mozdulatától a kard a földbabán megcsúszott, szétomlott. Ezért a hüvelytorkolat és a pengető kibontását nem sikerült befejezni, felépítésük módját csupán részlettöredékek őrzik. 17 Kislevelű hárs, Tilia cordata Mill. — dr. Szalay Zoltán meghatározása, elektronmikroszkópos vizsgálat Gondárlstvánné (INNÖVATEXT) munkája. Másik minta a hüvely belső oldalából: hárs, Tilia sp. Markolat: nem meghatározható, a kizárható 12 fajta között pl. a hárs nem szerepel. A hüvelyen valószínűleg len és selyem(?) textília szálait is megfigyelték. 18 Ennek ellentmond a kémiai vizsgálat, ami nem mutatott ki szerves eredetre utaló tartalmat. Az anyag mikroszkópos nagyítással nem mutat szerkezetet, ebben a 14. sír bőrmaradványára hasonlít. A 17. j. vizsgálata: ,,nem fa eredetű képződmény". 19 Legutóbb Vaday-Szőke 1983, 119-121. 20 Dinnyés 1989, 69. 21 Jósa 1900, 393.; Bóna 1986, 58.; Istvánovits 1989, 10. lelőhely. 22 Párducz 1956, 171. Korábbi irodalommal. 23 MRT 8., 222., 4/121. lelőhely. É—D tájolással szemben kétségeket ébreszt, hogy a kelta síroké a leírásban ,,É—D irányú", a 14/1—2. kép szerint tájolásuk valójában D—É-i. 24 Nepper 1975, 271—280. Sírleírások és térkép. 25 Bóna 1961, 192-193. 26 Vaday 1982-83, 179-181.; Vaday 1987, 4. Korábban Mócsy 1954, 118-119. 27 Bóna 1986, 58. 28 Párducz 1956, 172—173.; Mócsy 1954, 121—123. 29 Bóna 1986, 65-66. 30 Párducz 1950, 116—120.; Mócsy 1954, 123.; Kőhegyi 1969, 93.; Vaday 1987, 5.; Istvánovits 1986, 8. 31 Szinyicin I960, 163.; Kőhegyi 1969, 102. 32 Fedorov 1960, 98. 33 Diaconu 1965, 135—136. 34 Morintz 1959, 465—467., 469. Túl későn, csak a III. században számol szarmata népességgel Munténiában. A tírgsori sírok újabb, II. századra keltezése (Diaconu 1971, 249., 14. jegyzet) a szarmata temetkezések kezdetére elfogadható. Moldva romániai területének szarmata temetőit röviden áttekintette Bichir 1976, 24—27., 32. 35 Avar temető elemzése kapcsán: Tomka 1977—78, 47—52. 36 Istvánovits 1989, 2. tábla 9. 37 Vaday-Szőke 1983, 86., 122., 17-20. kép. 38 Vörös 1981, 128. (25. sír).; Vörös 1983, 127-128. 39 Hasonlóan a délorosz sztyeppe különböző korú, szarmata temetkezéseihez, ahol a deszka és fatörzsből vájt koporsókhoz szintén nem használtak vas alkatrészt: Moskova 1963, 20., 4/1—3.; Szmirnov 1960, 260.; Fedorov 1960, 86-87. 40 Vaday-Szőke 1983, 82., 86., 98., 118.; Vörös 1983, 127. 41 Párducz 1946-48, 287.; Párducz 1950, 81., 83., 91. 42 Tápiószele-pedagógus földek, 4. sír: Dinnyés 1980, 190., 202. Néhány további párhuzammal. 43 Jósa 1900, 393. Az „ahogy ma is viselik" kifejezése szerint.; Istvánovits 1989, 10. lelőhely. 44 Sőregi 1935, 80.; legutóbb Istvánovits 1989, 11. lelőhely. 45 Párducz 1944, 16. 46 Tömörkény 1905, 254-255.; Párducz 1941a, 111. 47 Ez az általános, vagy gyakoribb a délorosz sztyeppén is: Hazanov 1971, 13., 25. 48 A nem karikás markolatú, jórészt hosszú kardokhoz: Vaday 1985, 378—382., 4. kép. 49 Jelentés a M. Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. Bp., 1912., 40., 7. ábra.; Vaday 1985, 4. kép 15. 174
