Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

Surján, 9. lelőhely, 1. sír) a II. század kezdete és a III. század eleje—közepe között, pontosabban nem keltezhetők.

271 A kiskundorozsmai, keresztvas és markolatkarika nélküli tőrkard a II. század közepe, a III. század első harmada között került földbe.

272 Valószínűleg tőrkard töredéke a szentes-dónáti pengehegy.

273 Előbb a III. századra keltezett, majd a II. periódusba sorolt, püspökielei kardok mérete bizonytalan, a temetőrészlet más leletei későbbiek lehetnek.

274 Nincs tudomásom bizonyosan korai szarmata korszakból származó, hosszú pengéjű kardról. A füzesabonyi kard elpusztult sírból származik, a feltárt sírok anyaga és a szórványleletek egy része közöletlen, kora tehát kérdéses.

275 A hévizgyörki 28. sír a II. század közepénél korábbi nem lehet; a szadai sírlelet a II. század második feléből, a III. század első harmadából származhat. Severus-kori szigillata és övdíszek alapján a hajdúdorogi kard a III. század első harmadára; a geszterédi a III. század első felére—közepére keltezhető. Szokatlanok az alföldi, szarmata leletanyagban a 28. sír kétélű, köpűs nyílhegyei (14. tábla 15—16.). Dél-Oroszországban, a középső és késői szarmata korszakban (i. e. I—i. sz. IV. század) a háromszárnyas, tüskés, vas nyílhegyek voltak használatosak, a korábban általánosan elterjedt, köpűs változatok csak az É-Kaukázusban maradtak fenn az I. század végéig.

276 Az Alföld I—III. századi leletei között, e keleti fegyverfajtának egyetlen (közölt) képviselője az Endrőd—Szujókereszt, 133. sír nyílhegye a II. század első harmadából,

277 de nem gyakoriak a késő szarmata korszakban sem.

278 A. hévizgyörkiekkel egyező, nagyobb, kétélű, köpűs nyílhegyek a császárkori, germán leletanyagra jellemzőek, sírleletekben a III. század elejétől szerepelnek nagyobb számban. A hévizgyörki hegyeken is megfigyelhető, megnyílt köpű a késő császárkori, germán lándzsa- és nyílhegyeken gyakori.

279 Hasonló, köpűs nyílhegyek a szomszédos provinciákban is megtalálhatók.

280 Lószerszám vastartozékai (14. tábla 18—21., 15. tábla 17.) kerültek elő a 28. sír lábvégi részén, a sírfenék fölött. A tárgyakon észlelt maradványok szíjakra utalnak, a temetéskor tehát teljes lószerszám került a sírba, amit a koporsóra helyezhettek. A nagyméretű oldalkarikás csikózabla (15. tábla 17.) korban legközelebbi párhuzama a geszterédi főhalom hiányos zabiája: a hévizgyörkinél talán nagyobb oldalkarika, karikás végű, csuklós szájvas részletével.

281 Hasonló a hortobágy-porosháti 11/10. sír zabiája, 7 cm-es oldalkarikákkal

282 és az újhartyáni sírlelet 12,8 cm-es, középen vastagodó tagokból álló, csuklós szájvasú, 10 cm-es oldalkarikás zabiája.

283 A hévizgyörki zabla szájvasa és oldalkarikái négyszögletes átmetszetűek, a rokon, későbbi zabiáké - az illusztrációk alapján — kerek. Két szarmata sírleletben találtak még zablát. A pontosabban nem keltezhető (közép- vagy későszarmata) Szentes-Sárgapart, 30. sírban karikás végződésű szájvas töredékei maradtak meg;

284 a hévizgyörkivel egykorú, vizesdpusztai sírlelet zablájáról nincs közelebbi adat.

285 E két utóbbi kivételével, az alföldi, különböző korú, szarmata sírleletek zabiái nagy oldalkarikás, csuklós szájvasú csikózabiák. Ilyen zabiák a római tartományokban és a császárkori germán népeknél évszázadokon át használatosak voltak, s egyaránt kelta előzményekre vezethetők vissza.

286 Az egymásra fekvő, ovális lapokat összekötő, ovális karikás szíjdísz (14. tábla 18.) a vizesdpusztai lószerszám hasonló, bronz veretpárjának és a szászteleki (ma Hortobágy része) veretnek

287 vasból kovácsolt megfelelője. A karikarészen észlelt maradvány keskeny, átfűzött szíjra utal, ami megerősíti a vizesdpusztai veretpár H. Vaday Andrea által meghatározott rendeltetését: a kantár csüngödíszeinek tartóveretei lehettek.

288 A lószerszámhoz tartozó, téglalapos vascsat (14. tábla 19.) rendeltetése kérdéses, talán a nyerget rögzítő hevederszíj csatja lehetett. Nem határozható meg a négyszögletes, vaskos vasveret (14. tábla 20.) szerepe, elhelyezkedése a lószerszám szíjain. Lehetséges, hogy a bőröket átütő szegecs (14. tábla 21.) erről a veretről vált le. Ebben az esetben a szögletes veret szíjak kereszteződésére volt szegecselve, bizonyára a kantáron. A 28. sír lószerszám tartozékai hiányosan (karikás veret párja; a négyszögletes veretnél sem bizo171