Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
nyos, hogy egyetlen tartozott a lószerszámhoz) maradtak fenn, ami a sír DK—D--i részét elérő, különböző korú beásások következménye lehet. A 28. sírtól D-re, beásásokkal bolygatott területen előkerült bepecsételt díszü táltöredék (14. tábla 22.) II—III. századi, provinciális termék, a sírhoz való tartozása — bár nem zárható ki egyértelműen — erősen kétséges. A hévizgyörki két sír leletanyaga jól tükrözi az Alföld szarmata emlékanyagának sokrétűségét, a szarmatákat szomszédaikkal és távolabbi területekkel összekötő, alapvetően kereskedelmi kapcsolatokat. 289 Alföldi, szarmata kézművesség termékei közé sorolandók mindkét sír egyszerű vaseszközei (kések, árak, csiholó), a női sír festékes edénykéje és orsógombja, a fibulacsüngő karikái, az övkarika, a férfisír ezüst szerelékű öv—bokaszíj készlete, s talán lószerszáma. Keleti szarmata területekhez, ezen át a pontuszi városokhoz fűződő kapcsolatokról, elsősorban a 14. sír leletei tanúskodnak. Keleti szarmata, vagy pontuszi készítmény az aláhajlított lábú fibula. Pontuszi, városi műhelyek termékei a nagyméretű és részben, vagy egészben a kisebb üveggyöngyök, de ezek a városok fontos állomásai voltak a féldrágakő, korall- és krétagyöngyöket közvetítő kereskedelemnek is. Az üvegkancsó Alföldre kerülésének egyik lehetséges útja szintén a keleti, pontuszi kereskedelmi kapcsolat lehetett. Az észak felől szomszédos germán népek, elsősorban a vandálok (przeworski kultúra) felé a 28. sír leletei mutatnak: aranylemezzel vont fibula, a nagyméretű vascsat, nyílhegyek. Északra irányuló kereskedelem eredményeként kerülhettek ide a 14. sír borostyángyöngyei, bár nem zárható ki sem a római tartományok, sem a pontuszi kereskedelem közvetítése. A szomszédos, római — Hévizgyörk esetében inkább a pannóniai — tartományhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét a provinciális kézműipar termékei jelzik. A 14. női sírból a térdfibula, a ládika és a tükör; a férfisír közeléből előkerült táltöredék; s talán a 28. férfisír kardja is provinciális gyártmány. Kapcsolataik másik vetülete az alföldi szarmaták anyagi műveltségére gyakorolt, erőteljes római befolyás. Hévizgyörkön ezt a római mintákat követő, ún. szarmata csatok, szíjvégek és a nagy oldalkarikás zabla tanúsítják. A római—szarmata kereskedelemről Hévizgyörk kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a korai szarmata emlékanyagban, az I. század végétől már szép számban jelentkező, provinciális áru e kapcsolatokat aligha mutatja kevésbé intenzívnek, mint a sokszor emlegetett, Severus-kori fellendülés 290 időszakában. A római kereskedelem, a provinciális áruk szerepét jól mutatják, s talán más áruféleségeknél erősebben kiemelik az I—II. századi szarmata leletanyag tükrei. A közölt leletek között egyetlen dél-oroszországi nyélnyúlványos, kerek tükör sincs; valamennyi római, provinciális készítmény. A már tárgyalt, peremnél lyuksoros és az önmagukban nehezen keltezhető, dísztelen, kerek tükrök mellett bizonyosan korai császárkoriak a szőregi és hódmezővásárhelyi, díszített hátoldalú, kerek, 291 valamint a Fülöpkei jakabszállási és jászberény-alsómuszaji, négyszögletes 292 tükrök. A hévizgyörki sírok leleteihez a korai és a középső szarmata korszakban egyaránt találhatók párhuzamok. A 14. női sírban megfigyelt gyöngydíszes öltözék, bronzkarikás, gyöngycsüngős öv, hasonló gyöngyösszetétellel a II. század elejétől a III. század közepéig terjedő korszakra jellemző. A 14. sír gyöngyei közül a szabálytalan alakú, lapos borostyángyöngyök; az övcsüngő sokszögletes, színtelen üveggyöngyei a korai császárkor felé; a lábfejek gyöngyeinek szín- és formai összetétele (a korai leletekben gyakori, kisméretű, színes gömb, korong, diszkosz alakú és összetett gyöngyök hiánya) inkább a középső szarmata periódus felé mutat. Korai császárkori, privinciális termék a sírlelet ládikája, nyeles tükre. Fibulái közül az aláhajlított lábú fibula a II. század elejénél, első harmadánál ko172
