Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

edénytípusnak, az oinokhénak felel meg. Ez a forma, egyszínű üvegből is a római kori üveggyártásban, térben és időben széles körben alkalmazott volt,

248 a hévizgyörki kancsóhoz, lila párhuzamot nem találtam. Úgy tűnik, más edényfajtáknál sem volt gyakori az egyszínű, lila üveg alkalmazása, ilyen edények a keletmediterrán műhelyek termékei között fordulnak elő.

249 Keleti, szarmata leletanyagban sem tudok lila üvegedényről.

250 A pontuszi városok anyagában, nem gyakran előforduló, egyszínű lila üvegedényeket (töredékeket) I—II. századi szíriai, szidóni készítményeknek tartják.

251 Lila színű üveg, mint nyersanyag, előfordul a tanaiszi üveggyártó műhely (П. század 2. fele—240-es évek) leletei között, de termékei közül csak sokszögletes gyöngyök készültek a lila üvegből.

252 Úgy látszik, a pontuszi városok a hévizgyörki kancsó lehetséges gyártási helyeként nem jöhetnek számításba,

253 marad a keleti mediterráneum. Az Alföldön, az I—

Ш. század közepéről származó, szarmata temetkezésekben nem túl gyakori a fegyver mellékelése. Mégis, néhány sírleletben több fegyvert is találtak: Vizesdpusztán két kard, vagy kard és tőr;

254 Túrán lándzsahegy és nyílhegy;

255 a geszterédi főhalomban (A. vagy 3. halom) kard, lándzsahegy és pajzsdudor;

256 Hévizgyörk, 28. sírban kard és két nyílhegy. A hévizgyörki kard hosszú, viszonylag széles pengéjű, keresztvas nélküli fegyver, teljes hossza kb. 93 cm volt (16. tábla 9B.). Széles pengéje a korban közeli geszterédi,

257 hajdúdorogi

258 és több, késő szarmata kori

259 karddal rokonítja. Párducz Mihály a hajdúdorogi kardot — Soregi J. nyomán — a szarmata kor II. periódusára jellemzőnek tartott, rövid pengéjű kardok közé sorolta.

260 A fegyver hosszát illetően jogosak M. Nepper Ibolya kétségei (a markolatos rész nem illeszkedik a pengéhez);

261 a penge 6 cm-es szélessége is túllépi az I—III. század eleji, rövid kardok pengeszélességét.

262 Valószínűbb, hogy a Hajdúdorog—Szállásföld, 1. sír kardja hosszú, viszonylag széles pengéjű fegyver volt, s nem minden töredéke került be a múzeumba.

263 A geszterédi és hajdúdorogi kardok markolatvasa tompaszögű kiszélesedéssel kapcsolódik a pengéhez, ilyen kialakítású a fiizesabony-kettőshalomi, hosszú pengéjű kard is.

264 A hévízgyörki markolatvas egyenletes szélességű, a pengetőhöz való csatlakozásnál derékszögnél kevéssel tágabb szögletek voltak. Ebben a tekintetben megegyezik a férfiviselet kapcsán már említett, szadai sírlelet kardjával. Ez jó megtartású, de hiányos (a hegy törött, hiányos; markolatvasának csak 1,5 cm-nyi kezdete van meg), hosszú pengéjű kard. Csonka hossza 75,5 cm volt, jelenleg néhány mm-rel kevesebb. A 74 cm-nél eredetileg néhány cm-rel hosszabb penge a hegy felé fokozatosan keskenyedik, szélessége a pengetőnél 4,5 cm, oválisnak látszó metszete nyolcszögletes. Csonka markolatvasa lapos, 2,5 cm széles; a kb. 4,5 x 3,5 cm-es, ovális, bronz markolatzáró korongja ma már nincs meg.

265 Felépítését tekintve a szadai és a hévizgyörki kard egyazon kardfajta keskenyebb és széles pengéjű változatának látszik. A hévizgyörki kard 2 X 1,6 cm-es átmetszeni markolatvasa szokatlanul vastag, párhuzamát az Alföldön nem ismerem. A dél-oroszországi, késő szarmata leletanyagban van néhány, hasonlóan vaskos markolatvasú, hosszú pengéjű kard.

266 Az említett kardok egyértelműen cáfolják Párducz Mihálynak, már nem mai keletű megállapítását, mely szerint a 180—260/270 közötti korszak jellegzetes, szarmata fegyvere a rövid pengéjű tőrkard volt, hosszú pengéjű kardokat még nem használtak.

267 Véleményének kialakítását nyilván befolyásolta, hogy a hajdúdorogi kardot rövid pengéjűnek vélte, a szadai kard pedig elkerülte a figyelmét. A Párducz M. által a szarmata kor II. periódusába sorolt, rövid pengéjű kardok közül a kiskunfélegyházi, eredetileg karikás markolatú kard a II. század első felére, közepére keltezhető;

268 a gáva— katóhalmi sírlelet II. periódusra keltezése (a kétfülű edényke alapján) korántsem bizonyos.

269 A Tápiószele-Szumrák, 90. sír, később közzétett, keresztvasas, keskeny pengéjű kardtöredékét (bizonyára karikás markolatú tőrkard részlete) már automatikusan a II. periódusba sorolta,

270 valójában a sír korai szarmata temetkezés volt. A korai szarmata korszakból tehát néhány karikás-keresztvasas markolatú tőrkardot ismerünk. E típus más példányai {Szentes-Kistőke, 143. sír; Törökszentmiklósiig