Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

telmű a ,,P" alakú vasalások (9. tábla 24—25.) elhelyezkedése, szerepe a ládikán. A P ívének megfelelő pántrész a 24. pántnál 13 mm, a 25. pántoknál 13—14 mm vastag deszkán haladt át, szembeforduló végeiket 12—13 mm vastag deszkába ütötték. Belsejük fával érintkezett, ha nem is simult szorosan a deszkára. Sírbeli helyzetük alapján a ládikafedél hátoldalának és fedlapjának összekapcsolására szolgálhattak. Nem a megfigyelt, függőleges helyzetben, mert az így kapott, közel 7 cm-es fedélmagasságot a zárpánt méretei kizárják. Valószínűbb, hogy a pántok a ládikafedél hátoldalán haladtak át, hegyes végeik, kívülről és belülről, a fedlapba voltak beütve. A ládikafedél megerősítését valamilyen sérülés indokolhatta, amit a 18/5. élpánt törése is jelez. A pántok hegyrészén levő famaradványok szerint a fedlapi deszka száliránya az elő- és hátlappal párhuzamos volt. Ugyanez látszik a fogantyú hosszabbik (bal oldali) sasszegén, melyet 2,7 cm hosszan borítanak keresztirányú farostok, tehát a fedlap deszkájába is behatolt. A tükör előlapján megfigyelt, a nyéllel hegyesszöget bezáró szálirányú farostok — nagy valószínűséggel — a ládika fenékdeszkájának maradványai, vagyis a fenékdeszka száliránya is az elő- és hátoldallal párhuzamos volt. (A farostok alatt észlelt korhadék talán a ládika bélésének maradványa.) Az élpántok szögei kerek átmetszetűek, szögfejek laposan kerekre, a derékszögben elhajlók többnyire trapéz alakúra kalapáltak. Gömbfejű szögeket csak a zárfedőhöz használtak. A kalapfejű bronzszögek a fedél oldalain — ahogy a rekonstrukción (9. tábla) szerepel —, vagy a ládarészen helyezkedtek el.

232 A ládikába helyezett, hátoldalán koncentrikus hornyolatokkal díszített, peremén lyuksoros, nyeles tükör (10. tábla 28.) itáliai eredetű, korai császárkori típus, melynek a hévizgyörkivel egyező, baluszteres, valamint áttört nyelű változatai a római birodalom nyugati területein voltak használatosak.

233 Korai császárkoriak a pannóniai példányok

234 is, a II. század 3. harmadára—végére keltezhető leletegyüttesekben csak elvétve fordulnak elő.

235 Nem különbözhet lényegesen az alföldi példányok kora sem. Velük, legutóbb, az endrődi 17. sír tükörtöredéke kapcsán H. Vaday Andrea foglalkozott.

236 Az általa említett kiskőrösi, tiszaörvényi, nagykőrösi, fegyverneki, jászágói, hartai és endrődi tükrök

237 mellett, a peremnél lyuksoros kézitükrök csoportjába tartozik HódmezővásárhelyFehértó, 7. sír kisméretű, nyeles tükre,

238 Orosháza-Orosházi tanyák vm. egyik (B) sírjából,

239 a szank-móricgáti sírleletből

240 előkerült tükör, valamint egy abonyi, szórvány példány.

241 A szórvány (Abony és Harta), valamint a közöletlen fegyverneki tükröket figyelmen kívül hagyva, többségük a kvád—

markomann háborúkat megelőző korszakból származik: Endréd, 17. sír; Kiskőrös-Csukástó, Rácz kút, 8. sír; Tiszaörvény, Jászágó,

242 Szánk. A kísérő leletek alapján az orosházi tükör a II. század közepére—2. felére; a hódmezővásárhelyi 7. sír a II. század 2. felére—végére keltezhető. Egyedül a nagykőrös-Gógányi réti sírleletnél látszik bizonyosnak (pl. kisméretű, számszeríj fibulája alapján), hogy a kvád—

markomann háborúkat követően, a II. század végén—

III. század elején került földbe.

243 A hévizgyörki tükrön észlelt famaradványok közül az előlapi lyuksor fölött haladó, keskeny maradvány vékony pálcácskából (hasított vesszőből?) készített, s talán a lyuksoron átfűzött fonállal rögzített keretelés részlete; védte a karcolódástól a fényezett tükörlapot. Az elő- és hátlapra simuló, a nyélen is észlelt, a nyéllel megegyező szálirányú farostok a falapokból készített, a tükröt nyelestől befogadó tükörtok

244 maradványai. A ládikából előkerült, fordított csonka kúpos, fületlen csésze, vagy tálka (10. tábla 27.) gondosabb felületkezelésével tér el a szokványos, szarmata, kézzel formált kerámiától. Hasonló edénykék előfordulnak ugyan a szarmata sírleletekben,

245 de a Hévizgyörkön tapasztalt rendeltetéshez (inkább festékkeverő, mint tartó) párhuzamot nem ismerek. Társtalan lelet a Kárpát-medencében a 14. sír lila üvegkancsója (3. tábla 15.). Lila színéhez egyedül a szabadszállási, késő antik üvegpohár színe áll közel,

246 hasonló alakú kancsókat a késő római korszakban találunk a hazai leletanyagban.

247 A hévizgyörki kancsó formája egy klasszikus, görög 169