Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
tetésére egyértelműen utalnak a benne talált tárgyak: gyöngyök, tükör, festékesedényke, orsógomb (10. tábla 27—30.), jellegzetes „női dolgok". Közel azonos tárgyak voltak a Madaras—Halmok, 361., legkorábban а Ш— IV. század fordulójára keltezhető, női sír ládikájában: gyöngyök, tükör, üveg, orsógomb, gyűrű, pénzek. 212 A provinciákhoz hasonlóan, szarmata területen is női sírok mellékletei között találhatók a ládikák: Jászberény-Alsómuszaj, m Kiskunfélegyháza-Pákapuszta, 1. sír, Nagykőrös-Gógány, 214 Szentes-Nagyhegy, 20. sír, 215 Kunszentmárton, 216 Püspökladány-Görepart, árokkeretes sír, 217 Szentes-Sárgapart, 37. sír, 218 Klárafalva-községháza, 1. sír, 219 Szeged— Öthalom, 32. sír, 220 Tiszavasvári-Kisasszony-dűlő, 5. sír. 221 A Jászberény—csegelaposi ládikaszerelékek több sírból származó leletegyüttes, 222 a kövegyiek depo 223 részei. A hévizgyörkihez hasonló, vas szerelékű ládikák a császárkori Pannoniában az I. század végén már használatosak voltak, s a késő római temetkezésekben is megtalálhatók. 224 A hévizgyörki (6. tábla 16.) és jászberény-alsómuszaji 225 ládikákhoz tartozó, kalapfejű bronzszögek Pannoniában inkább korai császárkori leletegyüttesekben fordulnak elő. 226 A hévizgyörki ládika a helyszíni megfigyelések (5. tábla 16—30. j és a vastartozékokon levő famaradványok alapján, viszonylag jól rekonstruálható, annak ellenére, hogy a ládika bal hátulsó (a sírban Ny-i) élpántjai nem kerültek elő. A megfigyelt, kb. 30 x 27 cm-es alapterület alapján a ládika alakja négyzethez közeli, vagy négyzet alapú hasáb lehetett. Magasságát csak becsülni lehet. A ládikafedél magassága az előoldali élpántok (6. tábla 17., 7 tábla 17. felső, keskenyebb pántok) szélessége és a csapolásnyomok alapján, figyelemmel a süllyesztett zárpánt (7. tábla 22.) hosszára, 4—5,5 cm közötti volt. Ládarészénél annyi bizonyos, hogy az előoldali élpántok (6. és 7. tábla 17. széles pántok) szélességéből és az egy-egy pánton látható csapolás helyzetéből adódó, kb. 10,5 cm-nél magasabb lehetett. A ládika teljes magassága nem haladhatta meg az előoldal hosszát, a kb. 30 cm-t. A rekonstrukciónál a fedél magasságát 5, a ládarészét 15 cm-nek (9. tábla) vettük. 227 Ez a magasság a ládika valószínűsíthető, legkisebb magasságához állhat közel. A hévizgyörki ládika előoldali élpántjainak famaradványai a ládarészen és fedélen azonos csapolásmódot őriztek meg (6. és 7. tábla 17. jobb szélen a belső felületek kiterített képe). A pántok előoldalra simuló részén a farostok a meghajlításig futnak, csapolásnyom a pántok oldallapi részén látszik. Az elő- és oldallapok csapolását úgy alakították ki, hogy az előlapból keskeny, fecskefarkas csapok nyúltak az oldallapok felé; az oldallapok széles csapjai, illeszkedve a fecsekefarkas csapok közé, nem értek ki az előoldal külsejére. Ugyanilyen süllyesztett, fecskefarkas csapolást alkalmaztak a Pécs— Vörösmarty úti, késő római ládika ládarészén, 228 a budaújlaki és a Búvár utcai ládikán. 229 A jobb oldali, hátulsó (sírban É-i) élpántok famaradványai részben fecskefarkas, deszkavastagságban egymást keresztező csapolást (8. tábla 18/1., 3.), részben egymáshoz, bizonyára 45°~os levágással illesztett deszkavégeket (8. tábla 18/2., 4.) jeleznek, a törött pánt csekély famaradványai (8. tábla 18/5. talán csapolás) nehezen értékelhetők. Illesztett részekkel a ládika sarkainál kell számolni, 230 tehát a 18/2. és 18/4. élpánt a ládarész sarkainál lehetett. Az előoldali élpántokon levő csapolásnyomok szerint az előoldali deszkák, ládarészen és fedélen egyaránt 22—23 mm vastagok voltak. Ládarésznél megerősíti ezt, hogy az előoldalba beütött, leghosszabb (18,5 mm), végig farostokkal burkolt pántszög (6. tábla 17. alsó pánton) a deszkát nem ütötte át; a zárfedő (6. tábla 20.) 23 mm-es, csonka szögszára legalább 23 mm-es deszkavastagságra utal. A fedél előoldalába besüllyesztett zárpánt (7. tábla 22.) széthajtó végei szintén 22—23 mm vastag deszkát fogtak közre. A ládarész jobb és hátoldali deszkáinak vastagsága, a csapolásnyomok alapján 14—15 mm volt. A leghosszabb, 12,5 mm-es, végig farostos pántszögek (8. tábla 18/2., 5. pántokon) a deszkákat valóban nem ütötték át. A hátoldali deszkák vastagsága megkövetelte, hogy a csuklóvasalásokat (9. tábla 26.) a függőleges karikák kb. közepéig — mivel a karikákon nincs fanyom, bizonyára bevágásba — besüllyesszék a külső felületbe, 231 így a csuklókarikák alkotta forgástengely nagyjából a ládafal külső síkjában haladt. Nem teljesen egyér168