Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

hogy egymáshoz is kapcsolódó, ilyen értelemben kettős öv

200 lehetett a sírban. Az említett, alföldi sírleletekben a széles öv szerelékei — nyilván a teljes öv — a római provinciális kézművesség termékei. Hévizgyörkön a nagyméretű csat behajló előoldala mutat rokonságot kora császárkori csatokkal.

201 A hévizgyörki 28. sírban, a bal deréktájon, közvetlenül a kard mellett nagyméretű kalcedongyöhgy (13. tábla 10., 16. tábla 10.) feküdt. A szarmata férfitemetkezésekben, többnyire szintén a bal medence közelében előkerülő, általában egy-egy, nagyobb gyöngy viseleti szerepe nem tekinthető tisztázottnak. Ma már bizonyos, hogy ezek a gyöngyök sem az alföldi, sem a keleti területeken nem függnek össze fegyverviseléssel; talán az övre függesztett zacskó vagy tarsoly, kés tartószíján lehettek, esetleg az öltözethez tartoztak.

202 A férfisír aranylemezzel borított fibulája (ún. Einsprossenfibel, 12. tábla 7.) a szarmata leletanyagban ritka, északról, vandál területről (przeworski kultúra) származó ékszer. Hazai példányaival, a tiszavasvári fibula kapcsán, legutóbb Istvánovits Eszter foglalkozott.

203 A hévizgyörki és tiszavasvári fibulák alakja lényegében megegyezik, a hévizgyörki fibula lábrésze valamivel keskenyebb. Egyezik tengelyes, csuklós tűszerkezetük is. Nagyon hasonló az aquincumi példány alakja, Útszerkezete viszont (a tartófül alapján) külső ívű rugótekercses volt.

204 Mindhárom fibula kengyele síkozott, belül homorú. Lapos, széles, tömör kengyel és töretlen ívben kiszélesedő lábvég jellemzi a Kiszombor B. 56. sír fibuláját, melynek tengelyes rugótekercsét félhengeres borítás fedte.

205 Mind a négy fibula bronz, az alföldiek aranylemez borítása részben préselt mintázatú. Az aquincumi fibulát Koyrig I- aranyozottnak írta, ami a fibulán levő vájatok alapján itt is lemezborítást jelent.

206 Közös jellemzőjük még a félkörhöz közelítő, viszonylag nagy fibulatest („fejlap"). A hévizgyörkihez formában legközelebb álló, de áttört kengyelű aquincumi és tiszavasvári fibulák Almgren 129. típusának felelnek meg, aki a 127—131. típusokat az idősebb császárkor legkésőbbi szakaszára, a fiatalabb császárkor kezdetére (II. század közepe—második fele) keltezte.

207 Godlowski szerint a przeworski kultúra anyagában az Almgren 129. típusú fibulák a kvád—

markomann háborúkat közvetlenül megelőző évtizedekre jellemzőek, de fiatalabb leletegyüttesekben is előfordulnak.

208 A 28. sírban eltemetett férfi viseletének megfigyelt részletei (nagy gyöngy a bal deréktájon; övre függesztett pásztorkészség és kés; egy széles és egy keskeny öv; utóbbi és a bokaszíjak alkotta, egységes garnitúra viselete) megtalálhatók a korban közelálló, alföldi sírleletekben, s megegyeznek a DKeurópai, szarmata férfiviselet megfelelő elemeivel is. Egyéb tárgyak A hétköznapi életben használatos eszközök közül a kés és az ár mind a nő, mind a férfi mellékletei között szerepel. Mindkét kés egyenes pengéjű, középső állású, széles nyélnyúlvánnyal, ezen a nyél famaradványaival (3. tábla 12., 14. tábla 11.). Késhüvelynek nincs nyoma, a 28. sír késhegyén levő maradvány a kard hüvelyborításának darabkája lehet. Az árak (3. tábla 13., 13. tábla 14.) hegyrésze kerek átmetszetű, a sírba fa (28. sírnál 0,76 cm átmérőjű, hengeres) tokba dugva kerültek. A 14. sír árjának nyéltüskéje szögletes metszetű, rajta a nyél farostjai. A 28. sír példányán a nyéltü kének csak kezdete van meg, ezért csak valószínű, hogy ez is szögletes lehetett. A férfisírban az árral együtt kerültek elő a tűzgyújtó készség tárgyai, a római korban általánosan használt, karikás fogójú csiholóvas és a kova (13. tábla 12—13.).

209 Kimondottan munkaeszköz a 14. sírban, a ládikából előkerült orsógomb (10. tábla 29.). Kettős, eltérő nagyságú, csonka kúpos formája az I. századtól a III. század közepéig gyakoribb az alföldi, szarmata női sírokban.

210 A hévizgyörki 14. sír vas szerelékes, bronzszögekkel szerényen díszített, faládikója a legegyszerűbb ékszerládikák közé tartozik, római provinciális, bizonyára pannóniai készítmény.

211 Rendel167