Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
f(ilius) ann(orum) XXX/ h(ic) s(itus) e(st)/[Sa]purda et Ressila [pajrentes f(ilio) p(osuerunt) et sibi vivi. 328 Fitz Jenőnek a kő Szabadbattyánból származó alsó részéhez sikerült megtalálnia a háromalakos felső részt, mely a székesfehérvári bazilika ásatásaiból került a püspökkertbe. A felül egyenes záródású felső rész jobb oldala hiányzik, a bal oldalon, az oromzat melletti háromszögben delfin, a timpanonban Meduza-fő. A képmezőben bal oldalon idősebb férfi — az apa — alakja látható. Nagy, vállán visszahajtott köpenyét trombita alakú fibula fogja össze a mellén jobb kezében ostort tart, balját fia vállán nyugtatja. A középen álló fiatal férfi bal kezében nyeles, széles, szögletes fejű szerszám és egy kétágú eszköz egyik szára — másik szár a jobb kézben. A két férfi előrefésült, homlokban egyenesre vágott hajat visel, nyakukban kendő. A jobb oldali nő — az anya —jellegzetes kelta viseletben: fején un. turbánfátyollal, nyakában torques, vállain nagy szárnyas fibulák, csuklóján vastag, dudoros karperec. Kezében kis, kétfülű edényt tart melle előtt. 329 A követ a férfiak jellegzetes frizurája alapján Erdélyi G. és Barkóczi L. Traianus korára keltezi. Véleménye szerint „jó képességű, római módon iskolázott, bizonyára aquincumi mester munkája, akit ezen a gazdag eraviszkusz vidéken meg tudtak fizetni". 330 A felső töredéket A. Schober i. sz. 100 körűire datálja, 331 a portrék alatt lévő lovasjelenet alapján — melynek egyik része az alsó, feliratos töredéken maradt meg — Burger A. az i. sz. I. sz. közepére. 332 Az alsó részt a felirat alapján Mócsy A. az i. sz. I. századra keltezi. 333 A két rész egy síremlékhez való tartozását a keretezés és a méretek egyezése, valamint a töredékes lovasjelenet két felének összeillő részei bizonyítják. 334 Mivel a két darab egy sztélé töredéke, a rajta ábrázolt személyek jelennek meg a felirat szövegében is — tehát a vitatott név Resatus, nem pedig Ressatu. Ez azért is valószínű, mert a „Ressatu" név máshonnan nem ismert, csak erről a feliratról. 335 Az ábrázolt személyek kezében látható tárgyak, szerszámok az elhunytak foglalkozására utalhatnak. Az ostor 336 Nagy L. feltevése szerint a pannóniai bennszülötteknek a rómaiak mellett teljesített segédszolgálatára, a szekerességre utalhat. 337 A fiú kezében levő tárgyak értelmezése bizonytalan, az egyik talán kalapács lehet. 338 A nő kezében tartott cserépedény talán a fazekasságra utalhat. A sírkő alakjaiban mindenesetre egy kelta kézművescsalád tagjait kell látnunk, akik az ipar mellett szállítással (ostor!), esetleg kereskedéssel is foglalkozhattak. A család a kő kvalitásai alapján 339 eléggé tehetős is lehetett. A síremlék eredeti lelőhelye — Fitz J. bizonyítása szerint 340 — Gorsium volt. A legújabb kutatások Gorsiumban is feltételeznek egy, а П. század első felében dolgozó kőfaragóműhelyt, ahol egy keletről származott kőfaragó is dolgozott, Ó hozhatta magával a Pannoniában szokatlan típusú, női turbánforma motívumát, mely Resatus, Flavia Usaiu és egy bennszülött nő sírkövén is látható — ez utóbbi Velencén került elő. A Resatus-kövön levő nő kezében a kis edény Barkóczi L. szerint a halotti lakoma ábrázolásából maradt. 341 Az elhunyt kezében ábrázolt edény Pannoniában nagyon ritka, a fenti kövön kívül csak Demiuncus Intercisában előkerült sírkövén figyelhető meg. 342 Véleménye szerint Demiuncus síremlékének alakjai — elhelyezésük, megformálásuk, de egyszerűbb kidolgozásuk alapján Resatus sírkövének utánérzései lehetnek. Véleményem szerint a keletről jött kőfaragó az általa ismert képtípust, a halotti lakomát a „barbár" környezetben más jelentéstartalommal — talán az elhunyt családjának megrendelése szerint —, a fazekasságra utalóan fogalmazta újra, erre mutatnak a két férfi kezében lévő, foglalkozást jelző szerszámok is. A halotti lakoma klasszikus ábrázolásából maradt a sírköveken az un. áldozati jelenet és a lapos kocsi, esetleg az ülő helyzetben ábrázolt elhunyt. 343 Resatus sírkövén azonban e jelenetek nem szerepelnek, itt a három portré alatt vadászjelenet van. 344 Az edény halotti lakomára való utalását a kő egyéb jelenetei — véleményem szerint — nem támasztják alá. A sírkövön lévő fiatalabb férfi kezében látható kalapácsszerű tárgy az erdélyi fazekasok körében az agyagelőkészítés egyik fázisában, a felverésnél használt, verő nevű fakalapácsra emlékeztet. Ezt az eszközt egy kb. 60 cm hosszú nyelű, 20 x 10 x 10 cm-es fejű szerszámként ismerjük. 345
