Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

Nagy Lajos külön műben is kívánt foglalkozni a pannóniai pecsételt edények és Resatus gyártmányainak problémáival. „Pannóniai római kerámia összefoglaló műben egyes kötetek megírása. Ezek a következők volnának: Az eraviszkusz agyagművesség (Gellérthegyi és békásmegyeri agyagműves telepek). Az I. és II. századi itáliai behozatal. Az I. és II. századi galliai és germániai behozatal — mások közreműködésével. A benyomottdíszű pannóniai kerámia. Resatus mester és kora. IV. és V. század agyagművessége. Egyes fejezetek már készen vannak, évtizedek óta várják a kinyomtatást."

51 Az itt említett témák közül, sajnos nem tudjuk, melyek azok, amelyek végül is kidolgozásra kerültek. Nagy Lajos hagyatéka — több évtizedes kallódás után — az 1970-es évek második felében került be a Budapesti Történeti Múzeum Adattárába, ahol 1979-ben leltározták. E hagyaték becses része a Resatusról és a pannóniai pecsételt kerámiáról szóló német és magyar nyelvű, még nem teljesen kidolgozott szöveg, melyet több száz edénytöredék fotója egészít ki.

52 A magyar szöveg több, nem egy időben keletkezett kéziratrészből áll, több ismétlődés és már megjelent cikkek részletei is megtalálhatóak benne.

53 A német szöveg egységesebb, de az illusztrációkból is néhány elkallódott már. A mű rendszerezi és ismerteti a kutatás akkori eredményeit, a pannóniai pecsételt kerámiával és a Resatuskérdéssel kapcsolatban, majd lelőhelyekre lebontva ismerteti az akkor ismert leletanyagot a legkorábbra datálhatóaktól a legkésőbbiekig. Több műhely anyagát elkülöníti és keltezi áruikat. Az edények formáját — Dragendorffhoz hasonlóan — táblázatos formában közli, a díszítőelemek egy részét csoportosítva dolgozza fel. (1. kép) A második világháború után a témával többen foglalkoztak. Póczy Klára 1952-ben megjelent cikkében, az aquincumi papföldi közfürdő laconicumában talált szemétgödör zárt leletegyüttesének elemzése során ír a pecsételtekről is. A díszítésmód kialakulásáról és elterjedéséről idézem véleményét: ,,A benyomással való díszítés a klasszikus kerámiában az i. e. V. századtól általános. A Feketetenger vidékén, a dunai provinciákban, sőt szórványosan Britanniában, Galliában, Itáliában is szerepel ez a díszítésmód az i. u. századokban a kerámiában. Elterjedését a kelták kisázsiai, dunai, földközi-tengeri vándorlásával hozhatjuk kapcsolatba, minthogy a díszítésmód mindenütt kelta alaprétegű vidéken jelentkezik a római korban. Pannoniában már csak amiatt is kelta közvetítésre kell gondolnunk, minthogy nálunk a császárkori edényművességben kelta profilú edényeken jelentkezik először ez a dísz, és még a gyártás későbbi szakaszaiban is, amikor a divatos terra sigillatákat utánozzák benyomással a pannóniai fazekasok, ezeket az edényeket a kelta-eraviszkusz fazekasiparból átmentett ún. füstöléssel színezik."

54 „Pannoniában a divat központját még nem tudjuk rögzíteni. Magában Aquincumban több mestert névszerint is ismerünk, így pl. Resatus, Respectus, Rauracus nevű fazekasokat, akiknek gyártmányai mind egyéni színnel tarkítják az egyébként egyöntetű csoportot."

55 Az itt említett fazekasnevek újra felbukkannak Póczy Klára 1956-ban megjelent, az aquincumi fazekasműhelyeket ismertető cikkében több más, szintén fazekasbélyegen szereplő mesternévvel együtt: LONGIALLGEMFEC, MARTFEC, LEG П AD PF ; PACATVS, PETILIVS, RESPECPAN FEC TVS, FABIVS, IVLIVS HILARVS, FLORENTINVS, MAXIMINVS, ALEXANDER, LITENVS, INNIAMAIVS, RAVRACVS, TIFLORLORNT, MÜRCATOR, DOMITIVS."

56 Sajnos, a közleményből nem derül ki, hogy e mesterek közül melyek készítettek sigillata utánzatokat, illetve mely nevek találhatóak meg pecsételéssel díszített edényeken. A fent idézett mondatban szereplő Rauracusra vonatkozó egyéb adat nem áll rendelkezésünkre. Respectus neve még Szilasbalhásról (Mezőszilas) is ismert:,, А Ш. sír 1. sz. Respectus névbélyegzőjével ellátott tányérja az Aquincumból is ismert mester itteni piacára mutat, aminek alapján műhelyét talán errefelé kell keresnünk. "

57 E mondat második felének megfogalmazása nem egyértelmű — nem tudjuk eldönteni, hogy itt a szerző Mezőszilasra vagy Aquincumra gondolt (t.i. a műhely kérdésében — M. É.). Az idézett részben Aquincum említésénél nem közli adatának forrását. Mivel e közlemény Póczy cikke után évekkel je370