Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
lent meg, valószínűleg azt használta forrásmunkaként, így Póczy állításait e közlés nem erősítheti. A BTM aquincumi, régi leletei közt nem találtam Respectus névbélyeges darabot, Nagy Lajos sem említ ilyet: a fazekasnév egyedüli előfordulási helyeként Szilasbalhást jelöli meg. 58 Póczy sem 1952-es, sem 1956-os cikkében nem hivatkozik a konkrét darabokra, melyeken a fenti mesternevek előfordultak, így sajnos adatait nem tudjuk statisztikailag értékelni. Az aquincumi fazekasgyárakat ismertető cikkben említett mesterek közül pl. MAXIMINVS és TIFLORLORNT vörös és szürke színű, sima (díszítetlen) terra sigillata utánzatokat is készítettek. 59 ,,Az anyag időrendi szétválasztása éppen azért nehéz, mert ugyanazt a mintát, ill. bélyegzőt a legkülönfélébb anyagú és profilú edényeken megtaláljuk. Érdekes, hogy a Resatus névbélyegző — eddigi megfigyeléseink alapján — csak fémes jellegű zöldesszürke tányérokon szerepel (kivétel egy szintén fémes jellegű vörös tányér) s a neve mellett alkalmazott mintákat (mint pl. stilizált fákat v. leveleket), más díszítőelemmel összeszerkesztve sehol sem találjuk." 60 (Újabban előkerült Gorsiumban egy tál, melynek külső oldalát [!] az ún. „Resatus-levél" lenyomatai díszítik: ráadásul egy másik motívummal kombinálva! 61 ) Póczy felveti annak a lehetőségét, hogy a Resatusnak tulajdonított, névbélyegével ellátott darabok sem mind az ő gyártmányai: „Resatus névbélyeges táljai technikai szempontból kimagasló helyet foglalnak el a pannóniai edénygyártás történetében. Stílus-kritikai szempontból vizsgálva ezek díszítőelemeit, azt látjuk, hogy köztük — vagyis a névbélyeges edények — és a többi Resatusnak tulajdonított gyártmány közt eltérés mutatkozik. Ebből arra következtethetünk, hogy a nagysikerű Resatus-gyártmányokat alkalmazottak tömegáruként készítették, később más műhelyekben másolták ezeket, anélkül, hogy az eredeti daraboknak fémes jelleget adó bonyolult készítésmódját ismerték volna. " 62 A legkorábbi darabok, melyek a kora császárkorban jelentkeznek: ,,A kelta-eraviszkusz kerámiából ismert vállas, feketére füstölt tálak... alsó lapjukon négy vagy két sugarasan elrendezett díszítőelemet látunk... Ezután a kezdeti típus után kapcsolódik be a gyártásba Resatus mester..., aki a római típusáruk ismert mintáit felveszi díszítőelemei közé. A gyártás további szakaszában a díszítőelemek római mintára a félgömbalakú edények oldalára kerülnek. Feltűnő az, hogy még а П. században is a délgalliai terra sigillaták díszítő elemeivel találkozunk benyomottdíszű edényeinken. A díszítőelemek átvétele korhatározó szokott lenni. Ebben az esetben az I—II. század fordulóját jelentené, amikor a flaviuskori darabokat Pannoniában némi késéssel másolták. Az érdekes az, hogy még az egész századon át ugyanezt a mintakincset látjuk az edényeken, ami kitűnő példája annak, hogy az ötletesség mennyire lecsökken а П. században a római kézműipar területén." 63 Az Intercisa II. kötetében, mely 1957-ben jelent meg, összegzi a pecsételt kerámiáról ismert adatokat az intercisai lelőhelyű darabok kapcsán, mely a dáciai anyaggal rokonítható. 64 (Érdekes, hogy Intercisából napjainkig alig néhány darab pecsételt töredék került elő, azok is meglehetősen idegenek a többi pannóniai lelet közt.) A szombathelyi, Hámán Kató úti kora római temető leletei közt is voltak pecsételt díszű darabok, melyek ezen edények nyugati csoportjába sorolhatók. Az előkerült leletanyag elemzése során Mócsy András arra a következtetésre jut, hogy a pecsételt edények két nagyobb — egy nyugat- és egy keletpannoniai — csoportba sorolhatók. A nyugati csoportra jellemző az edények belső oldalán való díszítés, a Pó-vidéki edényformák átvétele, a növényi motívumok természethű megjelenítése: „Mindez a benyomottdíszes kerámia korai feltűnésére mutat Nyugatpannoniában. " 65 E csoport elterjedési területe a tartomány nyugati része, képviselői fellelhetők pl. Bécs (Vindobona), Winden am See, Poetovio keramikus anyagában, Bécsben néhány kemence valószínűsíti a helybeni gyártást. A másik csoport, „a keletpannoniaiak első csoportja, ahol a díszítést még szintén a tálak belső oldalán alkalmazzák, már nem Pó-vidéki, hanem galliai sigillata-formákhoz kapcsolódik, mintakészlete pedig lényegesen eltér" a nyugati darabok motívumaitól. A keletiek „kevésbé természethű, szögletes, elstilizált" díszítmények, a legkorábbinak látszó darabokon is így jelenik meg, pl. egy Drag 29. formát utánzó tabáni töredéken. Összegzésként megállapítja, hogy „a legkorábbi nyugatpannoniai benyo371
