Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
Pulszky Károly, Hampel József, Thallóczy Lajos és Wagner János végül is csak október 23-án érkeztek Nagykőrösre. Fogadásukra a polgármester vezetésével megalakult a hangzatos nevű „őstörténelmi társulat", amely javaslatot tett az ásatások színhelyére. A kutatásokat kb. 50 munkás részvételével a Homolytája dűlőt kettészelő szabadszállási úttól nyugatra, a Szőrhalmon kezdték meg. Mintegy 0,5 m mélységig hatoltak le, amikor egy épület (egy templom) alapfalai bontakoztak ki. A régészeti szempontból felesleges részleteket bőségesen ismertető tudósításokban ennek alaprajzára nem találtunk utalást, csak Balanyi Béla jóval későbbi kutatásai nyomán derült fény arra, hogy az kör alakú volt. 19 A templom körül 4—5 sorban figyeltek meg temetkezéseket, közülük különösen a halom nyugati oldalán feltárt két ép csontvázat találták érdekesnek. A háton fekvő nő térdén egy gyermekcsontváz nyugodott. A sír egyetlen melléklete a felnőtt nő jobb kezének kisujján egy „hármasfejű kis réz gyűrű" volt. Találtak ezen kívül még néhány bronz ékszert is, ugyanis a Nemzeti Múzeumba került és ott beleltározott tárgyak között egy fülbevaló és egy bronzkarika is fellelhető a vasszögeken és embertani leleteken kívül. Amint azt Nagy Géza 14 évvel később megjelent tanulmányában megállapította, ezek a leletek a XI—XII. századi érmekkel datált sírok mellékleteivel állíthatók párhuzamba, tehát velük egyidősek. 20 (2. kép 1—3.) A kétnapos szőrhalmi ásatás után a törteli Czakóhalom feltárása következett. Ez a hely az 1869-ben talált — mint utóbb kiderült: hun kori — bronzüst miatt keltett érdeklődést, az ásatáson azonban „csak a szőrhalmihoz hasonló temető és templom alapfalak kerültek elő". 21 A várakozásukban csalódott régészek ezután Tetétlenre mentek. Itt a Pengyomhalom (ma Kőröstetétlen, Árpádhalom, rajta a millenniumi emlékművel) tetején álló épület alapozásakor egy „kétségkívül magyaros, galambtojás nagyságú és alakú, régies mívű ezüstgombot találtak, amelyet tulajdonosa, Valkó János megmutatott a régészeknek". A tanya udvarán végzett feltáráskor részint halomba hányt, részint eredeti helyén fekvő, de melléklet nélküli csontvázakat találtak. 22 A temetkezéseket Nagy Géza a szőrhalmi sírokkal egykorinak, X—XI. századinak tartotta. A Pengyomhalomról származó leletek közül kétségkívül a Valkó Pál tulajdonában lévő régies mívű ezüstgomb a legfigyelemreméltóbb. Róla óhatatlanul is azok a díszes kivitelű morva stílusú lemezgombok jutnak eszünkbe, amelyek a X. századi vezető- és középrétegbeli női viseletben tűntek fel. 23 Maga a gomb nem került közgyűjteménybe, a Nemzeti Múzeumban csak cserepeket, egy kővésőt, embercsontokat, egy vascsákányt, egy szöget és egy kardpengetöredéket leltároztak be a tetétleni Pengyomhalomról. 24 (10. kép 3.) A halomtól néhány száz méterre — közelebbről meg nem határozható helyen — szintén végeztek kutatást. Néhány láb mélységben vastag hamurétegben állatcsontokat, széles talpú vaspatkókat, réz lemezdarabokat találtak. Az 1879. évi ásatások legtöbb eredményt hozó feltárására Kupai Kovács Zsigmond tetétleni(?) birtokán került sor. 25 A Pengyomhalomtól alig néhány dűlőútnyi távolságra található lelőhelyen feltehetőleg szintén kutatóárkos módszerrrel kezdték a kutatást. Alig másfél lábnyi mélységben (kb. 45 cm) urnák kerültek elő. Egy részük gyengén kiégetett durva anyagú és díszített volt. A tállal lefedett urnák magassága általában két és fél láb (kb. 75 cm), belsejükben 2—3 kisebb bögre, némelyikben árkolt bütykökkel díszített tál is volt. A tudósítások szerint a legdíszesebb hamvvedrek megegyeznek a Tószeg környékén talált urnákkal. A 24. urnában a csontok alatt egy hosszúkás bronzvésőt is találtak, egy másikban pedig az egyik kis edény madárcsontokat és egy kagylót tartalmazott. Az „enyhe emelkedésű szántóföldön" feltárt urnák feltehetően a középső bronzkori vatyai kultúra hagyatékai. Ettől keletre egy kis halmon kb. 1 lábnyi mélységben (30—31 cm) „durván összeillesztett kövekből álló körre" akadtak. Balanyi Béla szerint ez egy rotunda alapozása lehetett. 26 Tetétlen után a Nagykőrös, Szurdok dűlői földvár kutatása következett. A november l-jén lezajlott ásatáson egy lábnyi mélységben (30—31 cm) vastag „vörösre égett agyagréteget", alatta pedig „fekete hányott földréteget" — feltehetően egy kemencét figyeltek meg. A földvár különböző pontján 30
