Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
végzett kutatáskor kb. 2 m mélyre hatoltak le, ahol ép edényeket — 2 kis bögrét találtak. Közülük az egyik egy fekete színű, kétfülű, bekarcolt hármas vonalakkal díszített példány volt. Rajtuk kívül edénytöredékeket, őz- és szarvasagancs-töredékeket és más állatcsontokat találtak. Az újabb kutatások nyomán ma már tudjuk, hogy az 1879. évi ásatás során elért mélységben (2 m) a bronzkori humusz húzódik, erre épültek a vatyai kultúra falusias településének építményei, amelyeket sánccal és sáncárokkal védtek. 27 Kisebb kutatást végeztek a Földvártól — a beszámolóban tévesen délkeletre megjelölt, valójában attól — délnyugatra kb. 500 ölre (mintegy 1000 m-re) található ún. Tűzköveshalmon és környékén is. Itt a felszínről gyűjtött edénytöredékeken kívül egy kőbaltatöredéket találtak csak, a kutatóárokban viszont semmit. Az utóbbi évek terepbejárásai nyomán késő rézkori és Árpád-kori leletek kerültek innét az Arany János Múzeumba. Mivel Hampel, Pulszky és Thallóczy november 5-én visszautazott a fővárosba, Wagner János egyedül végezte el a Csipvár kutatását. Amint írja ,,ez egy rendes négyszögletű, mintegy 50 méter átmérőjű kis sáncz, amelynek belsejében egy épület alapfalainak törmeléke és ekörül eltemetve össze-vissza hányt csontvázak ásattak ki. A csontvázak mellett egy réz karikából álló fülbevaló és egy vas lándzsahegy találtatott". 28 A Nemzeti Múzeumba került Nagykőrös-Csipvár lelőhelyű tárgyak közül néhány embercsont, egy töredékes (esetleg római kori) vaskés és egy 2,5—3,2 cm átmérőjű, kerek keresztmetszetű nyitott bronzkarika (fülbevaló?) (2. kép 4.) származik az 1879. évi ásatásból. 29 Az alig két hétig tartó ásatássorozat jelentőségét emelendő, a hangzatos nevű nagykőrösi őstörténelmi társulat még egy régészeti kiállítást is szervezett — ez volt az első archaeológiai tárlat Nagykőrösön. Ennek érdekében dr. Öreg János, a társulat tagja egy felhívást tett közzé a Nagy-Kőrös című hetilap 1879. október 19-i számában, miszerint ha valaki birtokában Nagykőrös határából bármilyen régészeti tárgy van, szíveskedjék azt — átvételi elismervény ellenében — kiállítás céljára átadni. A felhívás szerint „kívánatos volna, ha az átadók a találás helyét és idejét is közölnék" az elismervényt kiállító Szűcs Ferenc tanárral. A szóban forgó napilap 1879. november 16-i száma szerint a nagykőrösi régiségek nagy figyelmet keltettek a múzeumban — ez akkor minden bizonnyal a gimnázium díszterme lehetett. Sajnos más adattal nem rendelkezünk a kiállításról, a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályán őrzött gimnáziumi iratok között semmiféle, e tárlatra vonatkozó jegyzékre vagy bármely más dokumentumra sem akadtam. Feltehetően nem lehetett valami szenzációs ez az ideiglenes kollekció, merthogy arról s a különösen szép tárgyak kölcsönzőiről okvetlenül tudósított volna az érdekességeket mindig bőven részletező újság. További sajnálatos hiány az ásatások eredményeinek publikálása is. Többé-kevésbé részletes leírások jelentek meg ugyan az Archaeológiai Értesítőben 30 és különböző újságokban, ám ezekből vajmi keveset tudunk meg az ásatások pontos helyére, a feltárt leletek leletösszefüggéseire, azok készítési technológiájára, díszítésére stb. vonatkozóan. Mindez hű képet ad a korszak régészettudományának színvonaláról. Az ásatási technika fejlettségét jól illusztrálja egy, a tetétleni feltárásról készített — valószínűleg egyetlen — rajz: egy fiatalabb ember a „kutató gödör" szélén üldögélve „ás", míg mellette heten nézelődnek, diskurálnak, pipázgatnak... 31 Úgyszintén keveset tudunk az 1894. évi feltárásokról is. Ekkor ismét az Országos Régészeti és Embertani Társulat kereste meg a várost, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy a millennium tiszteletére tervezett kiállításhoz anyagot gyűjtsön. Az egész országra kiterjedő program keretein belül Nagy Géza és Kada Elek a Csipvár és a Földvár kutatását tervezték. A Társulat megkeresésére a város képviselő-testülete ismét kedvező választ adott: „A kérelemnek hely adatik, a munkaerő megajánltatik, előállításával a gazdatanácsnok megbízatik, a tulajdonosok felhívatnak az engedély megadására, folyamodó értesítésével polg. mester bízatik meg. A régészek a város vendégei lesznek." (Eme szemelvény a jelen kor hivatalai számára követendő példa gyanánt idézettetik. — SL) 31
