Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
tűzte ki az országban fellelhető őskori és középkori régiségek felügyeletét. (A római korral, különösképpen annak feliratos emlékeivel már a XVIII. század vége óta intenzíven foglalkoztak, elsősorban a pesti egyetem tudós tanárai.) Ugyanebben az esztendőben jelent meg az első magyar régészeti periodika, az Archaeológiai Közlemények legrégebbi száma is, amely rendszeresen közölt a régészeti tanulmányokon kívül epigráfiai, éremtani, pecséttani és címertani írásokat is. 1866-ban megjelent az első magyar népszerűsítő jellegű régészeti kézikönyv, a „Műrégészeti Kalauz", amely a hazánkban előforduló régészeti emlékek rendszeres ismertetését adta. 10 1867-ben egy pénzügyminiszteri rendelet kimondta, hogy a földből kikerült kincseket ezentúl nem kell a császári gyűjtemény részére Bécsbe küldeni, azokat a Nemzeti Múzeum vagy a pesti egyetem váltja meg. 11 Nemcsak az egyetem, de az alsóbb fokú iskolák is gyűjtöttek régiségeket. Természetesen ezek elsősorban a közvetlen környékről, esetleg az iskolázási körzetből származó leletek őrzői lettek. A XIX. század derekán Nagykőrösön is létrejöttek ilyen iskolai érem- és régiségtárak a református gimnáziumban és a tanítóképző intézetben. 12 (8—9. kép) Mindkét gyűjteménynek volt szerzeményi naplója és szaklajstroma 13 , ezek azonban már nincsenek meg. Az idekerült leletekről csak az iskolai értesítőkben találtam szórványos és nehezen értékelhető adatokat. (L. Függelék) A gimnázium és a tanítóképző intézet érem- és régiségtárai leleteinek egy része feltehetően a környéken található ún. kunhalom néven közismert ősi temetkezési helyeken látott napvilágot. Ezeket már Deák József is felsorolta 1861-ben megjelent helyiratában: „Legszebb és legmeredekebb a határ délnyugati része felé a Homolytája nevű részen a Szőrhalom, melynek hirtelen emelkedése, a homokos híg földből kiváló sűrű tömege és a rajta látható épülettörmelékek mutatják, hogy emberi kéz műve. A város keleti végétől mintegy 300 ölnyire alig észrevehető emelkedés az úgynevezett Boldogasszonyhalma. Lehet, hogy hajdan, míg a város lakói a catholica egyház hívei valának, ehelyen Boldogasszonynak valami kápolnácskája állhatott, mit az ott látható épülettörmelékek is gyaníttatnak. (1. kép 3.) Ettől északra, szinte közel a városhoz a Vashalma, hajdan csárdahely (1. kép 4.); továbbá a gógányi rétek között az úgynevezett Lyukas-halom alig észrevehető emelkedéssel." 14 Megemlítette még Deák a gógányi rét nyugati végében található Hármashalmot (1. kép 5.), valamint a mai Szurdok dűlőben fekvő Tűzköveshalmot, „melynek tövében kovakövet sodor ki a szél". 15 (1. kép 6.) Más környékbeli, de ma már nem Nagykőröshöz tartozó halmon kívül röviden jellemezte a Csókáserdő tövében fekvő „Csipvár nevű régi sáncolatot a Csiptorok nevű sömlyék közepén", amely „egész jelentéktelen, mintegy 40 ölnyi sáncolat némi kis épülettörmelékkel" (1. kép 7.), továbbá a „környék legnagyobb régiségét, a vasúti indóháztól mintegy 7 v. 8 ölnyire, sömlyékes hely közepén [található] Földvárat". Ennek „széles mély sánczai s a belső partján lévő magas földhányások oda mutatnak, hogy hajdan kellően meg volt erősítve". 16 (1. kép 8.) Az utóbbi évtizedek terepbejárási megfigyelései és ásatásai bebizonyították, hogy mindegyik halom régészeti lelőhely. Nyilvánvalóan ezeknek az információknak az ismeretében kalauzolta Nagykőrösre az egykoron itt tanárkodó Szilágyi Sándor történettudós Thallóczy Lajost, az Országos Embertani és Régészeti Társulat fiatal tagját 1878-ban. Nyilvánosan is hangoztatott szándékai szerint Thallóczy azért látogatott ide, hogy régészeti ásatásokat szervezzen a Csipvár és a Sirató környékén. 17 1879 januárjában Thallóczy ismét Nagykőrösön járt, s a főgimnázium dísztermében eredeti őskori leletek felmutatásával egybekötött előadást tartott. A korabeli sajtó szerint felfokozott érdeklődés előzte meg Thallóczy előadását. A kritikus hangvételű újságcikk szerint „az ifjú tudós nem eléggé merítette ki tárgyát". 18 Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem sokkal később Hampel József és Pulszky Károly, az Országos Embertani és Régészeti Társulat vezetői levelet írtak a Nagy-Kőrös című hetilap szerkesztőjének, Tóth Józsefnek, s kérték a társulat ásatási törekvéseinek támogatását. A feltárást 1879 májusára tervezték, de különféle okok miatt akkor az elmaradt. Szeptember derekán azonban Thallóczy megállapodott Póka Károly polgármesterrel az október elején kezdődő ásatásokról. 29
