Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén
gabb környékének hasonló földrajzi adottságú területei közül megegyezik az Esztergom környéki lelőhelysűrűséggel (1,2 lh/km 2 ), felülmúlja a budai és szentendrei járásét (0,8 lh/km 2 ). A szerzői munkaközösség legszorosabb együttműködésével létrehozott kötet őskori lelőhelyeit Kővári Klára és Torma István, a római koriakat és kora népvándorlás koriakat Dinnyés István írta meg. Az avar kori és a honfoglalás kori — kora Árpád-kori és részben további középkori telepleletek leírása Kvassay Judittól származik. A korszak temetőit Tettamanti Sarolta ismerteti. Több X—XI. századi temető összefoglalását Kvassay Judit készítette el. A legtöbb középkori település régészeti részét Miklós Zsuzsa írta le. Az építészeti emlékeket Kvassay Judit és Miklós Zsuzsa tárgyalja. A városés falutörténeteket Torma István állította össze. A váci vár régészeti és történeti feldolgozása egyaránt Tettamanti Sarolta munkája. Közöletlen ásatásaik eredményeinek összefoglalásával Bakay Kornál, Hellebrandt Magdolna, Mesterházy Károly és Soproni Sándor segítettek bennünket. Koppány Tibor a váci reneszánsz kőemlékek felmérésén túl keltezésüket, műhelyösszefüggéseiket és rendeltetésüket tartalmazó összefoglalást bocsátott rendelkezésünkre. Kőszegi Frigyes átengedte leletmentései közlésijogát. Speciális leletanyagok, problematikus tárgyak meghatározását Bácskay Erzsébet, Biró Katalin, Dobosi Viola, Gabler Dénes, Gedai István, Gyürky Katalin, Holl Imre, Sey Katalin, Temesváry Ferenc végezte el számunkra. A szobi és a váci járás három nagy régészeti-történeti tájegység találkozásánál fekszik, ezért az itt megtelepült kultúrák elterjedési területének középpontja vagy a Dunántúlon és az É-ról hozzácsatlakozó vidéken, vagy az Alföldön, vagy pedig Észak-Magyarországon helyezkedett el. Több korszakban éppen területünkön húzódott az egykorú kultúrák határa. Ilyenkor különösen a felszíni gyűjtésből származó leletek alapján sokszor lehetetlen eldönteni, hogy vegyes etnikumú településről vagy valamelyik kultúra kerámiájának importjáról van-e szó. Kevésbé jellegzetes leletek esetében többször előfordul, hogy a kulturális besorolást akkor sem lehetett pontosan elvégezni, amikor azt elterjedési okok nem akadályozták. Éppen ezért az alábbiakban megadott számok az egyes korszakok lelőhelyeiről csak tájékoztató jellegűek. Legkevésbé a nem hiteles feltárásból származó, többnyire csak az adatközlők elmondásából ismert melléklet nélküli csontvázas sírokat, embercsontokat tudjuk keltezni. A 41 ilyen lelőhely az őskortól kezdve bármelyik korszakból — az újkorból is — származó temetkezést tartalmazhat. 5 helyen regisztráltunk ismeretlen korú, feltehetően temetkezési helyként szolgáló mesterséges halmot. Vegyes, valójában össze nem tartozó anyagot foglal magába az „őskor általában" megjelöléssel elkülönített csoport. A csaknem ötven, önmagában előforduló szórványos kőbalta egyaránt lehet újkőkori vagy rézkori, kisebb részben pedig bronzkori is. A jellegtelen őskori cserepek a rézkortól a kora vaskorig terjedő időből származhatnak. Anyaguk és technikájuk alapján többségük még leginkább bronzkorinak lenne tekinthető. Sajnos a 86 csak ilyen leleletet tartalmazó telephelyen a jó megfigyelési körülmények, illetve megismételt terepbejárás ellenére sem sikerült jellegzetesebb tárgyakat gyűjtenünk. Legnagyobb valószínűséggel szintén bronzkoriak, esetleg rézkoriak vagy vaskoriak is lehettek azok a hamvasztásos sírok, amelyeknek leletanyaga elkallódott (3 lelőhely). Az őskőkori moustieri, Szeleta- és aurignaci kultúrát csak egy-egy bizonytalan besorolású szórványlelet képviseli. Ásatások és hitelesnek tekinthető rétegtani megfigyelések eredményeként 15-re tehető a többé-kevésbé biztos gravetti telephelyek száma. Jellegzetesebb leletanyag megléte esetén valószínűleg ezek számát gyarapítaná a jelenleg kultúrához nem köthető 3—4 paleolit lelőhely is. Az országosan is rendkívül kevés középső kőkori lelőhely közül egy található területünkön. A paleolit lelőhelyek vonatkozásában lényegében csak az irodalomra hagyatkozhattunk. Elsősorban Gyombola Gábor terepbejárásaiból több olyan lelőhelyet ismerünk, ahol csak kőeszközök, nyersanyagdarabok voltak a felszínen. A rétegtani adatok hiánya miatt ezeket akkor is közelebbről meghatározhatatlan őskori lelőhelyként tárgyaljuk, ha a gyűjtött leletek tipológiailag megengednék a paleolit besorolást is. 11
