Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években

A csoportnak nem állt szándékában az akkori szentendrei művészetet sem kihívni, sem követni; a maguk perifériális értékének tudatában 1972 májusában magukat Ideg" -nek nevezik. Műveik igen színes absztraktak, de akadt egymásra írt, lírai vonalrajz Vajda igézetében, és Deim Pál hatása alatt festett lírai hangolású látványkonstrukció is. A művek datálásából most utólag úgy tűnik, mintha a hagyománykeresés lett volna egyes csoporttagok fö törekvése. 1974-től azonban mintha fordulatról beszélhetnénk. Ez az év „Laca" Szentendrére településének éve. Laca mondanivalói nem fértek el a hagyományos műformákban: az emlékek tárgyiasítása „organikus reflexeket"

35 váltott ki belőle. Eszközei között a fotó, a feliratok, a kultikusnak tűnő tárgyak szerepeltek. Ettől az évtől tekintette „automatikus és ösztönös terápikus tevékenység"

36-nek a művészetet ef Zámbó István is. Munkásságukban mind nagyobb szerepet kapott a fotó, rendezvényeikre oda kellett figyelni. Az 1976-os Relatív, az 1977-es Téma és az 1978-as Lapos című kiállítások

37 már egyéni hangú, új műfajokat teremtő kiállítások Szentendrén. Helyük egy barokk pince — szervezeti formájuk 1973-tól: Vajda Lajos Stúdió. Státusuk: amatőr. Kiállított műveikben közölt mondandóik a kiállításnyitásokon happeningek formájában, közös zenélésekben is megfogalmazódtak. Ezek a mondandók ugyanúgy vonatkoztak a társadalmi lét lehetetlenülésére, mint a kisszerű keretek közé szorított, véletlenszerűvé torzított egyéni létre. „Brutális és ostoba dolgokat látok, és ettől brutális és ostoba vagyok" — fogalmazza meg 1980 táján egy lemezen is szereplő daluk.

38 „Korrupt vagyok és hazudós, Magyar anya szült engemet, Megkeresem a kenyeremet Jó fej, jó fej, jó fej Megkapom majd én is a Mercédesem, Vadászgatok majd a hétvégeken Hiszem most van itt a földi paradicsom, Rendezgetek, aztán csak eszem-iszom..." — szintén egy Bizottság-koncert anyagának része — a kézirat szerint legalábbis.

39 Az 1976-tól kiállításaikat kísérő performenszeik cselekményének, illetve szöveges megnyilatkozásaiknak leírása sajnos mindezideig nem áll rendelkezésére a kutatásnak, de több okunk is van feltételezni, hogy ez a szellem töretlen volt a hetvenes évek közepétől a csoport nyilvános fellépésein. Lois Viktor visszaemlékezése szerint általában a konformizmusellenesség jellemezte ezeket a társulásokat — mind a szentendreit, mind a tatabányait (ahonnan Lois Viktor csak 1982-ben települt át véglegesen Szentendrére). Kiállításaikon rrlindannyian bizonyos mértékben kiküszöbölik a hagyományos műformákat: nincsenek zárt egységeik, általában több darabból áll egy-egy mű, véletlenszerű és banális tárgyakból, firkaszerű gesztusokból, feliratokkal jelzett, a tárgyat „megtisztító", annak véletlenszerűségén túlmutató összefüggésekre irányítja a figyelmet. 70