Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években
gondolati mélysége, rétegzettsége az írók filozófiai ihletésű műveihez hasonlatos: elsődlegesen ezekbe sűrítődik mindaz az élményanyag, amely ennek a különlegesen nehéz élettérnek a valóságából keletkezett. Fentiekből következően az érintett művek nagy részének múzeumba kellett volna kerülnie — egy közösségi, állandó nyilvánosság elé —, ez azonban mindezidáig nem történt meg, olyan mértékben legalábbis nem, amilyen mértékben szükséges lett volna. (Természetesen ez nem egyedül a szürrealista alkotásokra vonatkoznék csak.) A „művészettörténet" számára készült alkotásokat olyan műveknek tekinthetjük, amelyek hosszabb szemlélődést igényelnek látomásaik és meditációik igazságának megértéséhez és elfogadásához. Épp ezért valók állandó nyilvánosság számára. Az avantgárd újabb nemzedéke Szentendrén Amikor a későbbi Vajda Lajos Stúdió tagjai a hetvenes évek elején Szentendrére kezdtek szivárogni, nem tekintették magukat művészeknek, s nem kizárólag a képzőművészet felé orientálódtak. Azt sem állíthatjuk egyértelműen, hogy az akkor ismert szentendrei képzőművészet vonzotta Őket: a vonzás általános kulturális vonzerőnek köszönhető inkább, mint speciálisan egyetlen művészeti ágnak. A nemzedék tagjai Kecskemétről, Békéscsabáról, nyíregyházáról a beatkoncertek közönségeként toborzódtak, legalábbis a társaság magja. Akkoriban a Kex együttest kísérték a Dunán, le Leányfaluig. 28 Szentendrére először kíváncsiságból léptek. Deim Pál festő kiállításának megtekintését Zámbó „Öcsi" indítványozta. Ef Zámbó István rajongott Szentendréért — mint azt az Autodidakta című kiállításon bemutatott naplója igazolta. 29 Fe Lugossy László szerint az Új írásban akkoriban szereplő Vajda-rajzok ugyanolyan mértékben felkeltették figyelmüket, mint a városka híre-neve, soktornyú, kedves látványa. Mindenesetre 1970. május elsején már happeninget rendeztek a szentendrei Fő téren, ahol „...Zámbó értelmetlen mondatokat kiáltozott, amire hasonló értelmetlenséggel kellett válaszolni... A helyesen válaszolók között egy bőröndbőljutalmakat osztottak ki: rossz rádiócsövet, képkeretet, pléhkanalat, sezlonlábat... " — mint egy 1971-es „hivatalos" kommentár fogalmazza. 30 „Az albérletbe költöző generáció" 31 , a könnyűzenei rajongótábor tagjai fogalmazták meg először elégedetlenségüket ezzel a renddel, ezzel a társadalommal és perspektívával szemben, s egyidejűleg indult meg a népvándorlás más rétegekben is; elsősorban a falusi népesség városba özönlése. 32 „Laca" (fe Lugossy László) emlékezése szerint Baksa Soós János delejes hatással volt a társaságra; összetartozásuk nem könnyed szórakozást jelentett, hanem az emberiség dolgaival foglalkoztak, új közösségeket teremtettek. Miközben „gyűjti és osztályozza... a kóros tüneteket", ef Zámbó nemzedéke tudatvilágáról is vall: iskolába jártunk, de táskánkban az üres igazsággal teleírt füzetek közt már ott lapult a kétely, s mire megtanultuk a történelmet, gyanakvók lettünk és ellenségek." 33 69
