Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években

Az intézményrendszer változásai A kulturális szféra változásai — az elmúlt fél évszázad, s különösen a legutóbbi két évtized formációit tekintve — bonyolult szellemi hátteret jeleznek. Épp ennek feltárására szolgálna a kulturális intézményrendszer programjának vizsgálata; például a művelődési házak és klubok szerepvállalása az évszázados hagyományokkal rendelkező múzeumokéhoz viszonyítva, vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus tevékenységének felmérése, mely az elmúlt csaknem három évtized anyagi és szellemi kultúrájának alkotója és végrehajtója egyszersmind, vagy az ideológiát konkretizáló politikai intézményrendszer központi és helyi szerveinek a kulturális szférát érintő intézkedései.

1 Mivel azonban ilyen irányú célvizsgálatok nem történtek, sem a szükséges távlat nincs meg ezek pontos megítéléséhez, ezért csupán néhány hozzávetőleges érvényű megállapítást tehetünk. Elsődlegesen megállapítható az intézményrendszer összefüggéseit vizsgálva, hogy a múzeum általánosan a hagyományokat folytató művészeti értékek bemutatóhelyének látszik az elmúlt két évtizedben is (a kivétel erősíti a szabályt!), míg a művelődési ház a vitatható (sőt vitatott!) értékek támogatója. E rendszer szentesítésével tudott az állami irányítás — illetve rajta keresztül a politikai irányítás — támogatni is, meg nem is; felemás módon elismerni, de tulajdonképp félretenni szokatlan és merész kísérleteket, ami úgyszólván azonos volt nem egy esetben az elbagatellizálással. Az értékében bizonytalant, periferikust, semmiképpen sem deklarált irányzatokat mindenesetre a művészetirányítás a művelődési ház hatáskörébe utalta — mint ezt a szentendrei Vajda Lajos Stúdió korai szakasza szemléletesen példázza. (Természetesen egy másik keresztmetszet-vizsgálatnak azzal a korszakunkra érvényes jelenségcsoporttal lehetne foglalkoznia, hogy a hatalmasra duzzadt képzőművészeti kiállítótevékenység hogyan oszlott meg az intézményrendszeren belül. Ez utóbbi vizsgálat fentebbi megállapításommal ellentétes mozgásokat és tendenciákat is megállapítana.) Közismert tény, hogy nagy horderejű kulturális vállalkozások (pl. pénzigényes beruházások, nagy tömegeket vonzó kiállítások) nem valósulhattak meg a politikai intézményrendszer Jóváhagyása, illetve operatív közreműködése nélkül (köztéri szoborelhelyezések, múzeumalapítások, egy területet átfogó országos kiállítások stb.). Jellegzetesnek tűnik a vizsgált időszakban az is, hogy maga a kulturális intézményrendszer is burjánozni látszott: új fiókintézmények keletkeztek — avagy új intézmény nélkül ugyan, de egy meglevőnek az irányításával, koncepciójával és pénzével rendeztek programokat, melyek sokszor a kortárs résztvevő számára is nehezen voltak kibogozhatok a többszörös áttétel és megbízásos rendszer miatt. Nemritkán az intézmény rangára küzdötte fel magát egy-egy magánkezdeményezés — Szentendrén pl. Kucs Béla szobrászművészé, amely magánterületen, magánszorgalomból összehordott, állandó kiállításra alkalmatlan műtermi „hulíadék"-ból „fejlődött" szabadtéri szoborkertté — miután a kezdeményezést illett intézményesen felkarolni és anyagát múzeumi költségvetésből feljavítani (öntés utáni gipszek szolgáltak kezdetben csaknem kizárólagos kiállítási anyagként).

2 Az amatörizmus, amely intézményeket alapított, nemritkán gyűjteményeket is eredményezett. A fogalom azonban a korszakban nem csupán egyéni státus volt, hanem szervezőerő, mozgalom, stratégia is, annak ellenére, hogy negatív értékmérőjellege soha nem mosódott át egészen. Ebben az értékstruktúrában természetesen átértékelődött a hitelesség kérdése is: fölértékelődött a „mandátum", a főiskolai diploma, az alaptagsági, szövetségi tagsági bizonyítvány is. Erre vall az a paradox jelenség is, hogy a megkülönböztetést (pro és kontra) sokkal inkább a művész kapta és nem a mű. Lényegesen fontosabb azonban, hogy az amatörizmus a 54