Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években
korszak lelkéhez tartozik, vele szimptomatikus viszonyban van. Enélkül nem érthető a fölülről és kívülről kezdeményezett múzeumalapítási dömping sem. Bár e téma külön dolgozat tárgya, általános jellemzőit: a kezdeményezés jellegét, támogatóit, megvalósításának módját tanulságos összefoglalni. (Annál is inkább, mivel kialakulásuk körülményei, összefüggésrendszerük azonos egyéb kulturális intézmények fogantatásáéval.) Az 1970-es évek elején Szentendrén elinduló múzeumalapítási hullám azonban egyáltalán nem szentendrei belügy. Különösen az utóbbi években, az 1990-es évtizedforduló felé közeledve vetődött fel gyakran olyan vonatkozásban az egyéni múzeumok nagy száma, mint ami a megvalósítatlan Kortárs Művészeti Múzeum aprópénzre váltása. Ez a gondolat — bár áttételesen — magától Aczél Györgytől származik. 3 A szentedrei nyolc állandó képzőművészeti kiállítás közös Jellegzetessége, hogy a majdan kiállítandó anyagnak nem szisztematikus múzeumi gyűjtőmunka képezte az alapját, hanem egyéni kezdeményezés: négy esetben a hagyatékot birtokló özvegyek, három esetben maguk a kiállító művészek ajánlották fel gyűjteményüket a köz szolgálatára. 4 (A szentendrei múzeum, mint anyaintézmény, egyetlen múzeum létesítését kezdeményezte, a Vajda Lajos Múzeumét. Ezt azonban sajátos módon értelmezhetjük olyanformán is, hogy a gazdaintézménynek nem is volt módjában többet kezdeményezni, hisz nem volt tudomása az alapítók szándékairól, illetve az alapításról döntést hozó legfőbb hatalmi szervek támogatásának sorrendjéről.) A politikai szintű döntést azonnal állami, mégpedig minisztériumi szintű „intézkedések" követték: a hagyaték és az ingatlan megvásárlását a kulturális kormányzat hatáskörébe utalták. E felső szinten történt döntést alsóbb, mégpedig megyei szinten azonban ismét kettős: párt- és állami fórumok kapták feladatul. A szakma, azaz a megyei múzeumi szervezet ezektől a hivataloktól, illetve testületektől kapta a maga feladatát: leltározásra átvette a hagyatékot, illetve hozzákezdett a kiállítás katalógusának elkészítéséhez. A múzeum tehát a végrehajtás feladatát kapta, ugyanúgy, mint a befogadó város tanácsa, amelynek már „csak" az épületet kellett biztosítania. Az egyéni múzeumok intézményi rendszerbe illesztése tehát nem volt szerves, hanem kívülről-fölülről jött feladatként kellett megoldani, s mint ilyent, az adott struktúra sohasem tudta megemészteni. (Struktúrán értem az adott művészeti közeget, a múzeumi szervezet egyéb szakágait, a település közigazgatási rendszerét stb.) Már az első képzőművészeti állandó kiállítás (a Ferenczy család) felizgatta a helybeli művészek kedélyét, hiszen a Ferenczy Múzeum időszaki kiállításokra használt termeit foglalta le, megfosztva a helyieket a csoportos bemutatkozás lehetőségeitől, az élettértől. Ezzel a keserűséggel egyidős a másik: a múzeum bármily kis alapterületű, de önálló helytörténeti kiállítását képező Kőtár is idegen anyaggá vált a Ferenczy Múzeumban, s ezzel automatikusan megszűntnek is tekintették a városi múzeum magját képező, az eddigiekben e funkciót is betöltő Ferenczy Múzeumot. Az 1973-ban bekövetkező második emlékmúzeum elhelyezése azonban már közvetlen támadásnak minősült a frissen alakult Megyei Múzeumigazgatóság ellen: a néprajzi állandó kiállítás céljára megvásárlásra kiszemelt Vastagh György utcai műemlék házat a helybeli tanács végül is a Kovács Margit Múzeum elhelyezésére kellett hogy átadja... 5 Átfogó, hosszú távra érvényes koncepció a múzeumalapításokra vontakozóan nem volt; — az eddigiekből következően a Megyei Múzeumigazgatóságnál sem, alkalmasint azonban a legfelsőbb párt- és állami szinten sem. A múzeumalapítások ugyanis addig folytatódtak, amíg pénzt tudtak teremteni az épületek kisajátításához. Másként aligha értelmezhető, hogy az 1981-ben megvásárolt Ilosvai Varga-hagyaték nem kapott épületet, illetve az ugyancsak 1981-ben ellenérték nélkül elfogadott Miháltz-életmű még kevésbé. De nincs múzeuma Szentedrén Bálint End55
