Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években

KISS JOAKIM MARÓIT: A MŰVÉSZETI KÖZEQ VÁLTOZÁSAI, A MŰVÉSZET RÉTEGZŐDÉSE SZENTENDRÉN A HETVENES-NYOLCVANAS ÉVEKBEN Nem a szentendrei művészet belső fejlődése, hanem egy „művi beavatkozás" indokolja, hogy 1969-től új fejezetről beszélhessünk a szentendrei művésztelep életében. A tizenkét férőhelyes Régi Művésztelep mellé ugyanis 1969-ben került betelepítésre a Szentendrei Új Művésztelep, a maga szintén tizenkét lakásával, illetve műtermével. Ez a bővítés azonban először megtorpanást eredményez: mintegy három-négy év késéssel indulnak útjukra és erősödnek meg az újító stílustörekvések, melyeket az Új Művésztelep legtehetségesebb tagjai képviselnek. A hatvanas évek végéig ugyanis Szentendre a jó értelemben vett művészeti hagyományok védőbástyája volt; Kmetty, Czóbel, Barcsay városa. Az új létesítménnyel azonban a számbeli gyarapodással együtt egy generációs helykeresés, majd átrendeződés is megindul — miközben (s ez az idetelepítettek emberi, művészi tisztességének is köszönhető) mindvégig töretlen maradt az idős mesterek tisztelete. Mindez azonban — mint a művészetpolitika akaratából megvalósuló, „vezényelhető" mozgás — maradhatott volna helyi művészeti belügy, állandó izgalmi állapot forrása, ha nem következett volna be egy előre nem látható, kiszámíthatatlan, nagy társadalmi rétegmozgás, amely az akkori könnyűzenei mozgalomból nőtt ki, s az évek során több műfajúvá válva markáns „képzőművészetet is eredményezett, melynek egyik ága gyökérkeresésében Szentendrét választotta letelepedése helyéül. Ennek a rétegmozgásnak a következtében azonban a művészet belső és külső határfalai is átrendeződtek; azaz lassan megváltozott a művészet feladatvállalása, (s ezt követi jelenleg is a művészet társadalmi megítélésének igen lassú változása). A társadalom eme lassú, akkor még a művészet perifériáján érzékelhető átrendeződési folyamata nagyvonalúbb, tágabb horizontú rendező erőnek bizonyult, mint a művészetirányítás szándékai: a pezsgést nem két művészcsoport vetélkedése eredményezte többé, hanem a művészeti tudat változása — amely pedig egyértelmű nyeresége lett a szentendrei és a kortárs művészetnek — csoportosulásra való tekintet nélkül is. Ez az alaphelyzet, ezek a rétegződések dimenzionálják a szentendrei művészet legújabb kori szakaszát, s ennek figyelembevételével kell megítélnünk a továbbiakban az intézményrendszer változásait, a művészeti hagyományok mibenlétét, a művész feladatértelmezésének változását, a stiláris és műfaji módosulásokat, a szentendrei művészet kiterjedését, jelenéből megítélhető jövőjét. 53