Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede

ben a kész és alakuló új művészeknek karaktert és kibontakozást." Az írás kívánalma jórészt igazolódott, az irányjelzés pontosnak bizonyult azáltal, hogy a gyakorlatban megvalósították a festők, szobrászok, grafikusok a helyesen kiválasztott elveket. A továbbiakban a Nagy István Csoport élmezőnye egyre inkább a magyar képzőművészet mestereinek mértékére figyelt, felzárkózott annak minőségéhez nemcsak Kocsis László és Nádasdy János, hanem Somogyi György, Kéri Mihály, Orci József, Heiling György, Bamóth Zoltán, Miklosovits László. Ők váltak új mértékké. Паду István humánumának szellemében, de az európai képírás új lehetőségeinek megfelelően. Kezdetben Kampß József, Kecskés Lajos, Brindzik László volt a szobrászi mérce, s ahogy ők elmaradtak, új érkezők biztosították az értékrendet: id. és iff. Pál Mihály, В Szabó Edit, később Gábor Éva Mária. Értékben, távlatban soha nem ürült ki a Nagy István Csoport, működését rendszeres megújulás jellemzi. Már a kezdetnél helyes célkitűzés volt a vándorkiállításforma, hiszen így érezte és érzi ma is megyénk déli része — Dabastól, Ráckevétól Ceglédig, Monorig, Magykátáig, Abonyig—e vizuális mozgalom helyi forrású, de egyre inkább országos fontosságú szépségigazságait. 1970 júniusában külön tárlatot rendeztek a Nagy István Csoport egyes tagjainak alkotásaiból Dabas fennállásának 700 éves évfordulójára, ahol a pályázat központja az ember volt, s ahol díjat kapott Kampß József, Bányász Béla, Kocsis László, fegyó Béla, Kiss Ernő és Varga László. Ezt az anyagot Dabas után Ráckevén és Monoron is bemutatták, s ez az egyes járások között nagyobb kulturális körforgalmat eredményezett. Erőpróbát jelentett, hogy a csoport 1971 májusában bemutatkozott tizenöt művész ötvenkét alkotásával a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Klubjában. Itt Miklosovits László, Cantata profana" grafikai sorozatával, nádasdy János „Kubikosok" című festményével, Varga László „Bálványok" című metszetével, Kampß József plakettjeivel tűnt ki. Itt már igazolódott az a hatékonyság, mely abból adódott, hogy a Nagy István Csoportban amatőrök és hivatásos képzőművészek, Alap-tagok egyaránt szerepelnek. Mindig a mérték erejével, úgy, hogy a hivatásos alkotók is változtak, szerepcsere történt Kampß József és iff. Pál Mihály között, de olykor az előrehaladás és a tehetség intenzitását jelzi, hogy autodidakták is mércét jelentenek. Elég Orci József, Kéri Mihály nagyszerű lendületére és fejlődésére utalni. Máig probléma, hogy a Ráckeve—Dömsöd térségében alkotó Bazsonyi Arany, Patay László és Vecsési Sándor külön dolgozik. Indokolt lenne őket is meghívni iff. Pál Mihályhoz, Gábor Éva Máriához hasonlóan, hiszen mindhárman Nagy István eszményeit folytatják hazai és nemzetközi hírrel, díjakkal. Az ő jelenlétük még inkább erősítené a csoport teljesítményét, hiszen magasabb mércéjük jótékonyan hatna festői, szobrászi küzdelmeikre. A Nagy István Csoport szervezői különösen kezdetben gondoltak a mozgást serkentő eszmecserékre, tapasztalatszerzésre. Ennek keretében mutatták be 1971 márciusában a dabasi kiállítóteremben a „Pécsi Tanárfestők" — Platthy György, Csek László, Horváth Dénes, Horváth Olivér, Kelle Sándor, Pandúr József és Soltra Elemér — alkotásait. 1971 augusztusában szintén Dabason megnyílt a „Kilencek" tárlata. Itt alkalom nyílt arra is, hogy a Nagy István Csoport tagjai gondolatot váltsanak a megjelent „Kilencek" tagjaival. Megvalósult az a célkitűzés is, hogy évenkénti találkozók keretében vitatták meg együtt a problémákat és az előrehaladás feltételeit, s mint 1971-ben, összekötötték az új mértékül szolgáló más képzőművészeti kiállítás megtekintésével. 1972-ben ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját Kiskunlacháza, ekkor itt rendezték a Nagy István Csoport évi tárlatát. A zsűri 121 műből választotta ki a kiállított negyven festményt és négy plakettet. Díjban részesült Bányász Béla, Radóczy Mária, Fegyó Béla, Dohnál Tibor, Gyenes Andor, Heiling György, Kiss Ernő, Varga László és Gammel József. 294