Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede
Győri festők dabasi tárlatát viszonozta 1972-ben a Nagy István Csoport hat tagja Győrött, a Technika Házában. A kiállítást D. Fehér Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője nyitotta meg. Ekkor Győr és a dabasi járás közt művészeti együttműködés indult meg, s ez jótékony hatással volt a csoport fejlődésére. Összekötő kapocs volt ekkortájt Dohnál Tibor, aki ceglédi születése révén egy ideig a Nagy István Csoport kiállításain is szerepelt, és győri festő lévén akkor — Dabasra a nyugati tájegység festői üzenetét hozta társaival együtt. Ugyancsak 1972-ben rendezett közös kiállítást Kocsis László, Nádasdy János és Somogyi György, mutatkozott be önálló tárlaton a ceglédi és nagykőrösi múzeumban Miklosovits László. A csoport vérkeringését frissítette az érkezők rendre kopogtató raja, így Orosz László Gyálról, Bada Márta Gödöllőről; az is, hogy — tájról tájrajárva — 1971-ben Tóalmásra került a nyári művésztelep. Dabason is erősödött, árnyalttá vált a tárlatélet, itt mutatták be Medgyessy Ferenc grafikáit, Gádor István kerámiáit, a szentendrei festők alkotásait. Mindez új ismeretanyagot, orientációtjelentett az itt élő festőknek és a közönségnek is. A Nagy István Csoport hasznára vált a törzstagság megerősödése, de az állandó személycsere is. Jótékony hatással volt a csoport haladására az, hogy Kéri Mihály, Orci József művészete megerősödött, s hogy Barnóth Zoltán és Kos Péter állt csatasorba a jelentkezését évekig szüneteltető Miklosovits László helyett. Mindig újak jöttek, új energiával, új szépségideállal, s mindig értékhez, új minőséghez történt az igazodás, a felzárkózás. A központi sugallatokat mindig más szerzők és más tájegységek biztosították — Dabasról az indítás átterelődött Gyömrőre, később Szigetszentmiklósra ifj. Fái Mihály bekapcsolódásával, az „Insula" megerősödésével. így született csoport a csoporton belül: Somogyi György, Kéri Mihály, Puha Ferenc, Artner Ottó, Zsin Judit, Szabó Béla, Hádasdy János, Kos Péter cselekvő közreműködésével. Közben ez azt is jelentette, hogy a kezdeti realista erővonalat a sokrétűség váltotta fel úgy, hogy a valósághű, hagyományos fogalmazás is megmaradt Bányász Béla, Hádasdy János munkásságában. Új elemek születtek Orci, Heiling, Kéri, Somogyi műveiben, melyek a század európai képírásának avantgárd ösvényén haladtak, kubista és szürrealista elemekkel. Mindez kedvező jelenség, hiszen a Nagy István Csoport lassan, szívósan a nemzeti festészet sokrétűségét valósította meg nemcsak eszményeiben, hanem gyakorlatában is. Új impulzust adtak az őszi tárlatok, olykor pályázatokkal és díjakkal, az időnként megvalósuló művésztelepekkel — melyek közül a tóalmási és a felsőfarkasdi különösen sikeres volt —, a grafikai közös műhely létrejötte Cegléden, s nem utolsósorban az, hogy évről évre vándortárlatokat is tartottak az őszi bemutató után. Mindig bekapcsolódik valaki a kollektív munkába, aki egy falut hoz magával. így dolgozik évek óta a Nagy Isvtán Csoportban Horváth László Farmosról, Jóna János Vecsésről, Csollák Mihály Tökölről, Palkó Tibor Nagykátáról. A csoport erősségét igazolja, hogy alig érzi hiányát immár az ideiglenesen eltávozott Fegyó Bélának, Kiss Ernőnek, s bár Kocsis László, Gammel József, Romhányi Elemér, Pál Mihály, B. Szabó Edit, Kiss László elhunyta érzékeny veszteség, nem pótolható minőség — újak álltak helyükre, új lendülettel és alkotóerővel. Komoly elágazásai születtek a Nagy István Csoportnak. Nemcsak a szigetszentmiklósi „Insula", hanem a gyömrői egység ifj. Pál Mihály, Gábor Éva Mária, Pál Aranka, Detzky Júlia, Unyi István, Bodócsi Béla, Z. Horváth Gabriella, Hegyi Füstös László és a közeli Maglódon festő Reitz János személyében. Ki-ki egy-egy új változatot, lehetőséget, értéket jelent. Egy ideig Sebestyén J. András, Mözsi Szabó István, a Fóti Gyermekváros egykori művésztanárai is kiállítottak a Nagy István Csoport tárlatain, Radóczy Mária Százhalombattáról, Pataki Tibor Túráról, Stumpf Ferenc és id. Rácz József Nagykőrösről, Rónai Mátyás Albertirsáról. A csoportnak vannak törzstagjai, visszatérő kiállítói, vendégei. A nagykőrösi Molnár Elek, Fajka János meghívása is fontos lenne, hiszen a kerámiák és tűzzománcok a sokrétűséget és a minőséget is fokoznák, biztosítanák. 295
