Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Bakonyvári M. Ágnes: Gödöllő képzőművészete 1945 után
BAKONYVÄRI M. ÁQNES: GÖDÖLLŐ KÉPZŐMŰVÉSZETE 1945 UTÁN A gödöllői művészet fogalma elsősorban a magyarországi szecesszió legfontosabb központjához, a város müvésztelepéhez, illetve az ott élt festők, grafikusok, szobrászok, építészek és iparművészek munkásságához kapcsolódik. A művésztelep 1901—1920 között élte igazi virágkorát. Az itteni élet két kiemelkedő egyénisége Körösfői-Kriesch Aladár és Паду Sándor festőés iparművészek voltak, és a Gödöllőn alkotó művésztársaikkal együtt a művészetek egységét, egyenrangúságát hirdették. Munkájukat a szimbolikus szecesszió egyetemes stílusának jegyében hozták létre. A gödöllői művésztelep nemzetközi élet- és munkaközösségében kezdte működését Remsey Jenő festőművész is, akinek pályája 1909-es odaérkezésétől 1980-ban bekövetkezett haláláig szorosan kötődött a városhoz, a magyar szecesszió hagyományaiból táplálkozva fejlődött, alakult. Az I. világháború után 1920-ban meghalt Körösfői-Kriesch Aladár. A két világháború között Nagy Sándor és Remsey Jenő tartották életben a művésztelep eszményét. 1945 után Nagy Sándor még öt évig élt ugyan, de ezt az időszakot már inkább az emlékezés, szemlélődés jellemzi — nem aktív alakítója a művészeti életnek. 1945 után tehát Remsey Jenő lett a leghivatottabb arra, hogy az egykori művésztelep örökségét őrizze, értékeit továbbvigye — elsősorban saját művészetében. A gödöllői művészet fogalma így 1945 után már nem azonos az egy élet- és munkaközösségben alkotó művészcsoporttal, akiket közös elvek, eszmények vezetnek. Remsey Jenő 1885-ben született Nagykőrösön. A székesfehérvári gyermekévek után került Budapestre, a Markó utcai gimnáziumba. 1905-től rendszeresen kapcsolatot tartott a Szűz utcai műterem művészeivel: Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral, Hagy Balogh Jánossal és a művészettörténész Fülep Lajossal Közöttük tanult meg rajzolni és festeni. Első grafikái közül küldött a Műcsarnok 1909. évi kiállítására, melyről több más művésszel együtt kiutasították. Az elutasítottak Remsey Jenő vezetésével kibérelték a Gresham-palotát és itt megrendezték a Salon des Refusées-kiállítást. Itt találkozott műveivel az akkor éppen Magyarországon tartózkodó Akseli Qallen-Kallela. Közbenjárására Remsey tanulmányutat tehetett Münchenbe és Bécsbe, illetve egy hosszabb időre szóló ösztöndíjat kapott a gödöllői művésztelepre. 1909 őszén érkezett a Körösfői-Kriesch-házba. 1920-ig készült műveit a szecesszió stílusának követése és a szociális témák iránti erős fogékonyság jellemzi. Grafikáin, festményein a vonal kompozícióteremtő ké263
