Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Bakonyvári M. Ágnes: Vác képzőművészete

Vác városától megkapta az ún. Verzsényi-házat a Sallai utcában, mely rendezettebb alkotói körülményeket adott számára. A posztimpresszionista tájképfestészet hagyományait követi munkáin. Ugyancsak ezt az alkotói módszert választották Szőnyi István tanítványai: Lipouniczky László és Peukert Károly. Lipouniczky akvarelljeinek belső izzása az ember és a természet között lehetséges harmóniát mutatja meg. Képeinek témája a táj. A motívumok irodalmias jelentésének kibontása festői problémák megoldásával társul. Peukert Károly, a volt Piarista Gimnázium egykori rajztanára a posztimpresszionizmus ábrázolás- és kifejezésmódján túllépve az emberi alak belső kifejezőerejét, a tárgyi motívumok többletjelentését keresve alakította ki stílusát. A vonal, a kontúrok erős hangsúlyozása, a stilizálás jellemzik kompozícióit, melyek expresszív hatásúak. Az érzelmek, indulatok megjelenítésével az emberi természet belső törvényszerűségeinek összefüggéseit tárja fel. Végh Dezső Rómában az Accademia delle Arte-n Petrucci osztályában tanult, majd az 1920-as évek végétől Párizsban élt, ahol a VII. Eduárdról elnevezett kísérleti színházban kubisztikus díszletterveket készített. 1936-ban tért vissza Magyarországra és telepedett le Vácott. Művészi tevékenysége igen összetett és sokirányú volt. A posztimpresszionista városképek, csendéletek és portrék festése mellett aktív képgrafikusi, könyvillusztrátori, báb- és textiltervezői tevékenységet folytatott. A háború utáni magyar képzőművészetnek általánosan elterjedt, mert az intézményes oktatás által egyedül pozitívnak minősített stílusa a posztimpresszionizmus hagyományaiból építkező, illetve azt átgeometrizáló stílus volt. Ez alapvetően meghatározta a képzőművészeti alkotások tematikáját, formai jellemzőit, az alkotás módszerét. Az ábrázolások tárgya elsősorban a természet volt. Ezt a sajátosságot tükrözik az ekkor Vácott élő képzőművészek munkái is. Ők a földrajzi környezet festőisége miatt is kötődtek a városhoz. Képeiken a természethez való hagyományos viszony tükröződik. A táj, annak részletei az ábrázolás tárgyát jelentették számukra. A földrajzi környezetet ábrázolta és ábrázolja festői eszközökkel Dániel Koméi, Gaál Imre, Kristóf János, Uhrig Zsigmond, vagy a később Vácra települő Monos József is. Uhrig Zsigmond, Dániel Kornél és Mock Ferenc pályája a felszabadulás utáni első évektől napjainkig Váchoz kötődik, s így jelentős meghatározója a város képzőművészeti atmoszférájának. Uhrig Zsigmond festményeinek állandó motívuma a Dunakanyar, Qöd térségének tájai. Ezek különböző hangulatait, természet adta állapotait rögzíti képein. Elhagyásokkal, kiemelésekkel hangsúlyozza a táj jellegzetes elemeit: intimitás és monumentalitás kettősségét, váltakozásuk ritmusát. Uhrig ragaszkodik munkáin az apró dolgok jelentőségéhez, melyek a természetben az emberi léptéket képviselik. A táj képében a formák zaklatottságát a színek harmóniájával egyensúlyozza ki. Dániel Kornél műveinek is a táj, a konkrét látvány az inspirálója. Itt azonban a posztimpresszionista alkotói módszert a látvány geometrikus formákká stilizálása váltja fel. Ez a megjelenítésmód egyfajta dekorativitás iránti igényből, a formákkal, színekkel való játszani tudásból fakad. Ugyanakkor motiválhatja a természet nyújtotta élmények felszabadító hatása. Ösztönös vonzódás ez a természethez: ösztönös átélése annak, hogy az ember a természet része. Hock Ferenc alkotásain a konkrét táji elemek nemcsak általános táji motívumokká stilizálva jelennek meg: az elvonatkoztatás festményein a szimbólumteremtést szolgálja. Képeinek visszatérő elemei a fák és a napkorong motívuma. Ezeknek egymáshoz való viszonya, kapcsola236