Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

irányú igényeit kielégítették. Szánthó 1954-ben jelentette meg linómetszeteit a „Szentendrei séta" című füzetben, és aprónyomtatványok is bőségesen kerültek ki keze alól. Balogh ugyancsak aprónyomtatványok, katalógusok, plakátok tervezésével, készítésével vette ki részét a társadalmi-kulturális életből, ill. töltött be egyrejelentekenyebb szerepet az évtized végére egyre izolálódottabb helyzetbe került Szánthóval szemben. Egyébként kettejük mellett a III. Pest megyei Tárlaton 1957-ben debütált Deim Pál, a harmadik művész, akivel az ötvenes években a városból gyarapodott a szentendrei festők tábora. A helyi múzeum működése és hatása a szentendrei festők társadalmára A város és festői kapcsolatának mindig is inkább személyes, mint hivatalos jellege volt. Ezek a személyes szálak 1945 után részben felbomlottak, újrarendezésükre, összefonásukra az új helyzetben kedvező lehetőséget kínált, hogy dr. Dezsőfi Ferenc került a város élére, a polgármesteri székbe. A lehetőség azonban igazán nem lett kihasználva. Hivatalos ügyekben az Igazolóbizottsággal, Földigénylő Bizottsággal volt dolguk a festőknek és a nyári főiskolai telep ügyében, helyiségeinek biztosítása dolgában a helyi polgármesterrel. A rendszeres együttműködést hiányoljuk, ami arra vallott volna, hogy bontakozó kulturális élet van a városban és ebbe belekalkulálják a helyi festőket, ill. számolnak a szentendrei festészettel, mint lokális kulturális örökséggel. 1945—51 között dr. Dezsőfi Ferenc kezdeményezte egyetlen újjáépítési kiállításról tudunk 1948-ból, amelyen részt vettek a városi festők. Kántor Andor szerint 13 teleptag, rajtuk kívül Beck Judit, Módok Mária, Kaszab Judit, Perlrott Csaba és Eppingerné 30 festménnyel, grafikával. Ugyanabban az évben Szánthó Imre rendezett képeiből és karikatúráiból kiállítást az egyetlen lehetséges helyen, a városháza dísztermében, mégpedig úgy, hogy egyszerűen kibérelte a termet. A szentendrei festők bevonását a város kulturális életébe a múzeum oldotta meg. Fontosnak ítéljük a múzeum működésének és kiállítási tevékenységének alapos ismertetését, mivel a múzeum körül és kiállítási programjában sűrűsödött össze a szentendrei festők kollektív helyi működése és rajta keresztül vázolható fel a szentendrei festészet lokális és azon túlmutató története. flaulisch Lenke a 30-as évekről állapította meg, hogy viszonylag csekély az együttműködés, a telepiek boldogulásukat és művészeti eredményeiket egyéni úton érték el. Még inkább érvényes a megállapítás az ötvenes évekre, amikor is az ideológiai nyomás más-más kompromisszumra s kibúvókra kényszerítette a festőket, kinek-kinek más diplomáciai manővereket kellett végrehajtania művészeti eredményei és egzisztenciája átmentésére. A helyi múzeum olyan fórum volt, ahol bizonyos fokig feledve az élethalálharcot, viszonylag gondmentes közös szereplésre nyílott alkalom. A század folyamán többször, nyomatékkal az 1930-as és 40-es években, Nagy Lajosnak a római castrum és temető területén végzett ásatásai eredménye nyomán eltervezett helyi múzeum létesítése 1951-ben következett be. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (ismertebben rövidítve MMOK) felügyelete alatt Soproni Sándor régész, egyszemélyi múzeumi alkalmazott, igazgató vezetésével a jelenleg is múzeumként működő főtéri épületben. Olyan jogosítvánnyal, működési engedéllyel, amely a szentendrei járás területén végezhető régészeti és néprajzi gyűjtőmunkára szólt. A múzeumot eredetileg dr. Паду Lajosról kívánták elnevezni, de a város festői múltjára való tekintettel a MMOK-ban akkor elnökhelyettesi pozíciót be20