Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Hann Ferenc: A Vajda Lajos Stúdió Új Vegyes kiállítása

HANN FERENC (különvéleménnyel): A VAJDA LAJOS STÚDIÓ ÚJ VEGYES KIÁLLÍTÁSA A szentendrei Vajda Lajos Stúdió 1972-ben alakult meg. Az alapítók közül (efZámbó István, fe Lugossy László, Aknay János, Matyófalvi Gábor, Holdas György) egyedül Aknay rendelkezett képzőművészeti alapképzettséggel. Néhány nehézemlékezetű szabadtéri bemutatkozás után a Péter-Pál utcai barokk pince lett a kísérletezésre törekvő, de az egyéni utak kiépülését is megengedő stúdió „műhelye". A hetvenes évek derekára már a fiatal magyar avantgárd talán országosan is legjelentősebb bázisává vált a „Vajda-pince". Akkoriban, amikor a „szalon'-'kiállításokon többnyire a szakmából és a rokonságból álló szerény közönség verbuválódott össze a megnyitóra, az általában vasárnap délelőttönként zajló Vajda Stúdió-megnyitókon alig fértek el az érdeklődők. Idővel a korábban fanyalgó művészetkritika is tudomásul vette a sajátos koncepcióját következetesen végigvivő csoportot. A Művészet-ben, a Mozgó Világ-ban, az Élet és Irodalom-Ъап (s a napilapokban is) egyre sűrűbben bukkantak fel méltatások Aknay, fe Lugossy, efZámbó, Tóth István, Balogh István Vilmos, Győrffy Sándor és mások munkásságáról. A Vajda Stúdió országos köztudatba emelésében nem csekély szerepe volt a csoporttal induló, később figyelemre méltó költői teljesítménnyel jelentkező Csajka Gábor Cypriánnak. A legújabb kori magyar művészettörténet-írás számos kérészéletű csoportosulásról tud. Nem egy — olykor kivételes képességű művészekből álló — „együttes" a korai periódus biztató eredményei után feloszlott. Ezek a közösségek többnyire azonos felfogású, hasonló művészi attitűdű, stílusazonosságra hivatkozó, „szent-szövetség"típusú társaságok voltak, melyek az összefogó stílus dogmává merevedésének pillanatában természetszerűen felbomlottak. A Vajda Lajos Stúdió laza szerkezetű csoportként indult. Csupán a kvalitás (olykor meglehetősen eltérő fokozatú kvalitás), a progresszív művészi tendenciák felvállalása, s (legalábbis az első időkben) a hivatásos-szakmán-kívüliség, az úgynevezett „amatőr-állapot" kapcsolta össze tagjait. Hiszen meglehetősen távoli látásmódot képviselt a légifelvételszerű egzakt konstruktivista grafikákat készítő Aknay, a legfrissebb amerikai irányzatokat integráló Balogh István Vilmos, a klasszikus szürrealizmusból építkező efZámbó, a neodada alapokról induló, azonosulási kísérletekkel próbálkozó ( = Einstein, Csontváry) fe Lugossy, a pop rajzos, kontúros vonulatát művelő Tóth István...stb... 203