Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Hann Ferenc: A Vajda Lajos Stúdió Új Vegyes kiállítása

A csoport életképességét éppen a stílusbeli kötetlenség tette lehetővé. A rriagot jelentő ef Zámbó, fe Lugossy (s a „kültag" Wahorn András — egy időben Bernáth(y) Sándor) enfant terrible-magatartása jelentette a tömegbázist, a vonzerőt. Különösségük, az Európában zajló művészeti jelenségekre való szinte azonnali (de nem szolgai) reagálásuk hívta fel a stúdióra a szakma és a közönség figyelmét. EfZámbó is fe Lugossy, a más utakon járó, de műfajilag hasonlóan gazdag mezőket bejáró Lois Viktor, Györffy Sándor s részben Bereznai Péter a hetvenes évek médiumkereső korszaká­nak tipikus alakjai. Közülük talán fe LUGOSSY az, aki a kezdeti évek verejtékes, némiképp ön­pusztító önmaga keresése után a műfajnélküliség, a majdnem-képzőművész, majdnem zenész, majdnem-író, majdnem-filozófus állapotból a nyolcvanas évek elejére a sok műfajú „mixedmedia-művész" státuszába érkezett, mely állapotban már különválaszthatatlanok az egyes műfaji tartományok részértékei. A vele szorosan, szimbiózisszerű kapcsolatban működő ef Zámbó esetében már jól besorolhatók a minőségek: a képzőművészeti teljesítmény némi­képp háttérbe szorítja az irodalmi, zenei stb... eredményeket. A nagy, látványos események, az akciók, happeningszerű produkciók, a land-art kísér­letek (1978. Leninváros), a számos multimédia-kísérlet, a living theatre-rel való kacérkodá­sok, az environment hangsúlyos megjelenése a Vajda-kiállításokon, a behaviour art progra­mok (Relatív, 1976. Szentendre) lényegében az ef Zámbó—fe Lugossy koncepció ered­ményei. Ezekben az eseményekben alkalmanként részt vettek a csoport alkatilag zárkózottabb tag­jai is. (Pl.: Bereznai közreműködése az „Éljen a művészet" с akcióban — Bidgosc, 1975. —, vagy a csoporttal rokonszenvező, de nem stúdiótag Bukta Imre, Wahorn András, Bernáth(y) élményt adó „játéka", a burleszket, a bacchanáliát, a hülyéskedést az experimentális színház kereteiben ötvöző boldog emlékezetű Sajna de Mahorkai vacsorá-ban, Budapest, Fiatal Művé­szek Klubja, 1978.) A nyolcvanas évek elején a Vajda Stúdióra alapozó art-rock zenekar (A.E. Bizottság) két hanglemezt is kiad, s Jégkrémbalett címmel játék(?)filmet forgatnak a Balázs Béla Stúdióban. Természetesen mindezenközben jelentős módosulások történnek az egyéni utakat járó művé­szek pályáján. Holdas György elkészíti első fehérmárvány érmeit, kitüntetéseit, melyek ironikus felhangjukkal tűnnek ki. Aknay táblaképein hangsúlyos szerepkörbe kerülnek a székely rovásí­rásjelei, LOIS jelentős akciói, filmjei mellett elkészíti eddigi főműveit (Pecsenyesütögető világ­polgár, Tartós fogyasztási cikk), Matyófalui Gábor a márvány és filc, Agócs Attila a kő és különfé­le textíliák kombinációjával kísérletezik, Györffy érdeklődése egy időre a mail-art felé for­dul, Bereznai a korábban a fotóhasználatra épülő szitanyomatok után kimondottan festői értékeket felmutató grafikákkal jelentkezik, Tóth István érzékeny, hol realisztikusabb, hol expresszív portrékat fest. Az évtizedforduló táján a viszonylag ritkán kiállító Selényi Károly, Gosztola Gábor, Imreh Tibor, Mikó E László mellé már kialakult, érett oeuvre-rel rendelkező művészek csatlakoznak a csoporthoz (tlaász István, Joláthy Attila, Gubis Mihály), s itt indul részben Magyar Gábor pályája is. Napjainkra a Vajda Lajos Stúdió szerkezete, szerepe jelentősen módosult. A valamikori ama­tőrökből „hivatásos" festők, szobrászok, grafikusok lettek. A stúdió újabban inkább mecénáló feladatokat vállalt, lehetőséget adott a fiatal magyar avantgárdnak a bemutatkozásra (Csont és bőr, Kollázs, Vető-Méhes, Szörtsey-Krizbai, Rabinec Stúdió stb... ). A most együtt jelentkező tizenegy művész, a Vajda Lajos Stúdió ÚJ vegyes csoportja, a korai évek szellemiségének folytatójaként rendezte meg első kiállítását a Szentendrei Képtárban. Flo­204

Next

/
Thumbnails
Contents