Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után
keméti Aranyhomok Szálló, Kiss Kovács Gyulának a szentesi fürdő kerámiadekorációja a hatvanas évek elejéről, Berki Violának a soproni óvónőképzőbe, Borsódy Lászlónak a budapesti Roosevelt téri IBUSZ-ba készült kerémiafala az évtized második feléből, továbbá Schéner Mihálynak a ceglédi borkombinát, Thury Máriának a miskolci SZOT-székház dekorációja. Említettük már, hogy Bánáti Sverák József rajztanár volt a helyi gimnáziumban 1951-ben bekövetkezett haláláig. Kevésbé ismert nevű rajztanárok, így Szösz Jenő és felesége, Gallasz Magda, valamint Mohácsi L. György, 1960—62 között művelődésiház-igazgató is részt vettek az akkori képzőművészeti közéletben és rendszeresen szerepeltek a múzeum kiállításain. 1949—50-ben Deli Antal vezetésével képzőművészeti szakkör alakult. Deli társadalmi munkában végezte a képzőművészeti oktatást, anyagi áldozatot sem sajnálva a szűkös ellátás kiegészítésére, a rajzeszközök biztosítására, előteremtésére. 1959-ben betegeskedése miatt adta fel a szakkörvezetést. Helyébe Onódi Béla állt néhány évre, majd őt egészen a legutóbbi időkig Pirk János követte. 1954-ben és 1956-ban a Ferenczy Károly Múzeumban rendezte meg a képzőművészeti kör első bemutatóit, a későbbiekben a művelődési házban rendszeresítette az éves számadásokat. Nem tudunk róla, hogy számottevő tehetség emelkedett volna ki a szakkörből a szentendrei művészéletbe, de néhány kivételes egyéniség évtizedeken át huzamosan működött a szakkörben mindvégig műkedvelőként. Deli Antal képzőművészeti-népművelői munkássága előtt a város „post humus" azzal rótta le tiszteletét, fejezte ki megbecsülését, hogy a hatvanas évek elején róla elnevezett ösztöndíjat alapított szentendrei származású fiatal tehetségek tanulmányainak a támogatására. Ezt az ösztöndíjat Deim Pál és Pirk Ambrus kapta meg elsőnek és utolsónak, mert rövidesen elhalt az ügy, kimerült a gondviselési készség. 1957. november 9-én a Pest Megyei Hírlap különkiadásaként Szentendre címmel kétpaginás lapja lett a városnak. Első évfolyamaiban állandó képzőművészeti rovata volt, amelyben kezdetben kizárólag Szánthó Imre publikált sorra-rendre bemutatva a szentendrei festőket. Szánthó a lap fotósa és karikaturistájaként is működött. A rovatban a jól-rosszul sikerült művészportrék mellett kiállítási híradások, ismertetők jelentek meg és reprodukciók szép számban. Alkalmanként Mohácsi L. György, Balogh László is jelentetett meg képzőművészeti tárgyú cikkeket és a képszerkesztéssel foglalkozott. Az 1967-ig kiadott Szentendre lap képzőművészeti rovatát 1962-től „Szentendrei Festők Galériájá'-ra változtatták át. A címszó alatt helyi művészek képeit, grafikáit reprodukálták; az évfolyamokat összeszámolva jelentős számban. A lap fontos funkciót töltött be cikkeivel és illusztrációs anyagával, mivel példányszámának megfelelően széles körben népszerűsítette a szentendrei művészetet, tudatosította a festők jelenlétét a városi és környékbeli előfizetők, olvasók körében. Az évtized végén, egészen pontosan 1958-ban a „Szentendrei Napok"-kal a képzőművészeti ismeretterjesztésnek sajátos, évi egyszeri lehetősége nyílott az alkalmi postabélyegzők készítésével és használatával. 1958-ban Szösz Jenő alkotta meg az elsőt és a rá következőket 1961-ig, 1962-ben Szánthó Imre, 1963-ban Balogh László, majd 1964-től folyamatosan Szánthó Imre. A parafilatélia és' képzőművészet összekapcsolására más városokból nem ismerünk példát. Az ötvenes évek folyamából lényegében két helyi születésű és helyben élő művész, Szánthó Imre és Balogh László városi-közéleti, művészeti-szervezői tevékenysége emelkedik ki. Szánthó afféle nyughatatlan szellemű éceszgéberként működött s mozgatta az eseményeket, számos esetben kudarcot vallva, ellenérzést is kiváltva elgondolásaival. Balogh 1952-től, másodéves főiskolás korától kiállítóművész, befolyása a város kulturális életére az 1957-ben megújult, dr. Sziráki Ferenc tanácselnök vezetése alá került városi közigazgatás időszakában nőtt meg. 1958-tól tanácstagnak is beválasztották. Mindketten foglalkoztak alkalmazott grafikával, a város ilyen 19
