Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

Qoebel Jenőt és 1948-ban eltávozott Rozgonyi Lászlót 1951-ben Bánáti Sverák József követte az alapítók közül harmadiknak. 1955-ben Perlrott Csaba Vilmos, 1956-ban Diener Dénes Rudolf, 1957-ben Apáti Abkarovics Béla neve került fel a telep gyászlistájára. 1960-ban Deli Antal és Schubert Ernó'. A disszidált Bán Béla helyébe 1958-ban Balogh Lászlót választották be, aki 1956 óta kapott férőhelyet a telepen és 1960-tól ellátta a gondnoki teendőket. Ti. az Alappal történt megállapodás azt is magában foglalta, hogy az Alap által alkalmazott és sok problémát okozott, „hivatali hatalmával visszaélő" Sverákné helyett maguk a művészek állítanak gondnokot, társadalmi munkában látva el a feladatot. Erre a célra leginkább olyan törekvő fiatalember felelt meg, aki állandó jelleggel Szentendrén, ill. magán a művésztelepen tartózkodott. Az ötvenes évek második felében még Döbröczöni Kálmánt, majd 1960-ban Arató Jánost — Deli helyére — választotta meg a telepi közösség teleptagnak. Ez idő szerint két maradandó vendége volt a telepnek: 1959-től Vaszkó Erzsébet négy nyáron át időzött ott Fónyi, Schubert, ill. Barcsay műtermében. Pirk János pedig kerek tíz éven át élvezte a telepiek baráti segítségét: Schubert műtermében az utcai front egyik szobájában lakott. Sem Vaszkót, sem Pirket nem választották be közösségükbe. Művészek a város életében E tekintetben különbséget kell tennünk a Budapesten élő és Szentendrét nyaranta felkereső valamint a helyben élő-lakó művészek között, mivel az utóbbiaknak több alkalmuk és hajlandóságuk volt belefolyni a város életébe, mindennapjaiba. Megannyi lehetőség kínálkozott erre, közülük néhányat ragadunk ki. Az egyik ilyen lehetőség a helyi műemléki bizottságban és változataiban adódott. A műemlékvédelem helyi társadalmi szerve első ízben 1954 augusztusában alakult meg. Tagjai között Soproni Sándor, Frank János mellett Deli Antalt és Ilosvai Varga Isvánt találjuk. 1959-ben a helyi tanács Építési és Közlekedési Osztályához csatlakozva hozták létre e társadalmi szervet, ez alkalommal „Műemléki Albizottság'-'nak nevezve, Soproni Sándor múzeumigazgatónak mint elnöknek a vezetésével. Maurer Ferenc, Szánthó Imre, Balogh László, Deli Antal voltak a munkatársai, tehát kivétel nélkül helyben élők. Kissé előrefutva az időben: 1963-ban a szentendrei múzeumigazgatói székből korábban távozott Soproni Sándor lemond társadalmi tisztéről. Helyének betöltésére a városi tanács akkori elnöke, dr. Sziráki Ferenc Balogh Lászlót javasolta. Munkatársai Miháltz Pál, Onódi Béla, Barcsay Jenő, Qöllner Miklós, Kántor Andor, Onódi Béláné Deisinger Margit és dr. Huzsvik György. Az egyik legnagyobb szabású koncepciót ez az albizottság fogalmazta meg: a múzeumépület bővítését és a római tábor, Castra Ulcisia romjainak feltárását, helyreállítását, a romkert bemutatását. A pár éve csődbe ment kerámiaüzem alapjait is helyi művészek, valamint közvetlen hozzátartozóik rakták le. 1952 áprilisában az Ilosvai-ház szuterénjében rendezték be a Szentendrei Kerámia Háziipari Termelőszövetkezet kezdetleges műhelyét Mauer Ferenc, Helm Erzsébet keramikusok, Ilosvai Varga Istvánné, Apáti Abkarovics Béláné és Onódi Béla. A jelentékeny termelésűvé vált kisüzemben, amely manufakturális műhelyeivel, kemencéivel a HÉV-állomás közelébe, a Bocskai utca elejére került át, dolgozott a hatvanas évek elején az akkor éppen kerámiával kísérletező Jeli Ferenc, 1960-tól Urbán Teréz, 1963-tól Borsodi László keramikusok. Részben a Borsodi—Urbán keramikuspár szaktudására alapozva vállalta a kisüzem a fő profilját alkotó épületkerámia mellett olyan igényes művészi munkák kivitelezését, mint Csernus Tibornak a kecs18